Ki a főnök az országainkban? – a svájci sztárújságíró szerint ez a legfontosabb kérdés

Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.

Itt azért alapvető hibák vannak a rendszerben. Nem kell azon csodálkozni, ha a benne dolgozók frusztrálttá, kiégetté válnak. A rendszerhiba nem pénzkérdés.
„Az ember először nagy reménységgel várja, hogy kinyílik az ajtó, és végre beadhatja a papírját. Ez eltart egy ideig, s mivel ujjam erősen vérzett, a cukorszintem meg valahol a padlón, úgyhogy leültem. A papír végül mégis bekerült. És vártunk, és vártunk, és vártunk. Aztán szólítottak, s kiadták az ukázt, hogy menni kell röntgenre. Amikor hitetlenül magyarázkodni kezdtem, hogy egy vágás van az ujjam hegyén, az ápolónő megvonta a vállát. »A doktor úr így látta jónak«. Természetesen »doktor úr« nyilván ezt az általános röntgen-parancsot, amit mindenkinek kiosztott, mély pszichológiai tudással tette, hiszen így legalább egy ideig foglalkoztatva voltunk. Újra papírbeadásra vártunk, újra toporogtunk egy ajtó előtt, újra figyeltük, kit mikor szólítanak. S legalább kicserélhettem vértől lucskos kötésemet, s elkértem a papírvattát. Persze elvileg nem dobhattam be a röntgen helyiségben található kukába a véres gézt, mivel az veszélyes hulladéknak minősül, s azt javasolták, majd a vizsgálóban kérdezzem meg, hová dobhatom. Most mit gondolnak, hová tettem?