A konferencia második részében a politikai osztály képviselői jutottak szóhoz. Az asztal körül Osztolykán Ágnes, az LMP politikusa és Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke mellett Juhász Péter, az Együtt-PM. V. kerületi polgármesterjelöltje, Bodnár Zoltán, a Liberális Párt főpolgámesterjelöltje, valamint Staudt Gábor, a Jobbik főpolgámesterjelöltje foglalt helyet.
A viszonylagos politikusi érdektelenségnek nyilván az az oka, hogy a hajléktalanügyben kifejtett pozitív programmal aligha lehet önkormányzati választásokat nyerni. Részben mivel az érintettek maguk aligha járulnak tömegesen az urnákhoz, részben pedig mert az ilyen programok bizonyos körökben reflexszerűen kiváltják a »dologtalanok, potenciális bűnözők« ellen felhorgadó gyűlöletet, hogy a szinte obligát cigányozásról ne is beszéljünk. A jobbikos Staudt Gábor fel is használta az alkalmat, hogy közölje, ők csak törvénytisztelő és törvénysértő polgárokat ismernek, s a hajléktalankérdés megoldását abban látják, hogy mindenki váljon a társadalom aktív tagjává.
Kunhalmi Ágnes »differenciált szemléletmódot« sürgetett és a nevelés fontosságát hangsúlyozta, s a többiek sem léptek túl a szokásos közhelyek felmondásán. Egyedül az LMP-s Osztolykán árult el alapos ismereteket a tárgyból, ő a lakásszövetkezetek kialakításával véli csökkenthetőnek a kiszolgáltatottságot. A hallgatóságban helyet foglaló Demszky Gábor, Budapest volt polgármestere joggal vetette a pártok és a megjelent politikusok szemére, hogy nincsenek konkrét, megvalósítható terveik, s a megvalósításukhoz szükséges forrásokról sincs elképzelésük.”