„Egyedül, család, munka és kereset nélkül, betegen, kiszolgáltatottan élnek: ők azok, akikre a Nemzeti Együttműködés Rendszere biztosan nem számít, hiszen az életükből hiányoznak »a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez« szükséges »pillérek […] közös jövőnk tartóoszlopai«, a »munka, otthon, család, egészség és rend«. (Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat)
Figyelemreméltó az, ahogyan ma Magyarországon a konszolidált körülmények között, fűtött lakásokban élő, rendezett jövedelemmel rendelkező emberek viszonyulnak a hajléktalanokhoz. Vannak, akik jóindulattal fordulnak feléjük, alamizsnát, ételt, tiszta ruhát juttatnak nekik, vannak, akik átnéznek rajtuk, észre sem veszik őket, és vannak, akik el akarják takarítani őket a közterekről, gyűlölettel, agresszív viselkedéssel teszik nehéz életüket még elviselhetetlenebbé. ()