A hajléktalanok a társadalmi látókör szürke zónájában húzódnak meg, csak egy-egy látványos akció, esetleg bűnügy irányítja rájuk a közfigyelmet.
„Egyedül, család, munka és kereset nélkül, betegen, kiszolgáltatottan élnek: ők azok, akikre a Nemzeti Együttműködés Rendszere biztosan nem számít, hiszen az életükből hiányoznak »a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez« szükséges »pillérek […] közös jövőnk tartóoszlopai«, a »munka, otthon, család, egészség és rend«. (Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat)
Figyelemreméltó az, ahogyan ma Magyarországon a konszolidált körülmények között, fűtött lakásokban élő, rendezett jövedelemmel rendelkező emberek viszonyulnak a hajléktalanokhoz. Vannak, akik jóindulattal fordulnak feléjük, alamizsnát, ételt, tiszta ruhát juttatnak nekik, vannak, akik átnéznek rajtuk, észre sem veszik őket, és vannak, akik el akarják takarítani őket a közterekről, gyűlölettel, agresszív viselkedéssel teszik nehéz életüket még elviselhetetlenebbé. ()
A konferencia második részében a politikai osztály képviselői jutottak szóhoz. Az asztal körül Osztolykán Ágnes, az LMP politikusa és Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke mellett Juhász Péter, az Együtt-PM. V. kerületi polgármesterjelöltje, Bodnár Zoltán, a Liberális Párt főpolgámesterjelöltje, valamint Staudt Gábor, a Jobbik főpolgámesterjelöltje foglalt helyet.
A viszonylagos politikusi érdektelenségnek nyilván az az oka, hogy a hajléktalanügyben kifejtett pozitív programmal aligha lehet önkormányzati választásokat nyerni. Részben mivel az érintettek maguk aligha járulnak tömegesen az urnákhoz, részben pedig mert az ilyen programok bizonyos körökben reflexszerűen kiváltják a »dologtalanok, potenciális bűnözők« ellen felhorgadó gyűlöletet, hogy a szinte obligát cigányozásról ne is beszéljünk. A jobbikos Staudt Gábor fel is használta az alkalmat, hogy közölje, ők csak törvénytisztelő és törvénysértő polgárokat ismernek, s a hajléktalankérdés megoldását abban látják, hogy mindenki váljon a társadalom aktív tagjává.
Kunhalmi Ágnes »differenciált szemléletmódot« sürgetett és a nevelés fontosságát hangsúlyozta, s a többiek sem léptek túl a szokásos közhelyek felmondásán. Egyedül az LMP-s Osztolykán árult el alapos ismereteket a tárgyból, ő a lakásszövetkezetek kialakításával véli csökkenthetőnek a kiszolgáltatottságot. A hallgatóságban helyet foglaló Demszky Gábor, Budapest volt polgármestere joggal vetette a pártok és a megjelent politikusok szemére, hogy nincsenek konkrét, megvalósítható terveik, s a megvalósításukhoz szükséges forrásokról sincs elképzelésük.”