Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
A mennyiséggel nem lehetünk elégedettek, de a minőséget tekintve jó átlagos év volt az idei - írta a Mandinernek szüreti beszámolójában Heimann Ágnes, a Heimann Családi Birtok borásza, aki bízik benne, hogy a fogyasztók nem írják le 2010-hez hasonlóan az idei évet.
Sok minden elhangzott már a 2014-es évről, ami inkább negatív várakozásokat hozott a borászok és a borfogyasztók számára is. Most újra nem mennék bele a lisztharmat mizériába, annyit azonban elmondhatunk, hogy a mi szőlőinkben a lisztharmat nem okozott különösebb károkat, bár kétségtelenül az erős nyomás látszott a szőlőkön. Ettől a termés még remek mennyiségű és minőségű lehetett volna. Augusztusban a szekszárdi borászok közül néhánnyal megegyezett a véleményünk abban, hogy ha az ősz megfelelő lesz, még szép évünk is lehet, mert az addigi időjárás viszonylag stressz mentes volt a szőlő számára. Ez azt jelenti, hogy sem túl nagy hidegek, sem túl nagy melegek nem blokkolták a vegetációs folyamatokat.
Az augusztus végi és szeptember első felében leesett sok eső azonban már erősen befolyásolta elsősorban a korai fajták érését, de beleszólt a későbbiekbe is. Mi augusztusban – már figyelve a hosszabb távú hőmérsékleti előjelzéseket – arra a döntésre jutottunk, hogy a fürtzónát minden ültetvényünkön teljesen kilevelezzük. Ez kétélű fegyver, de mivel nem jeleztek nagy melegeket, csak mérsékelteket a kora őszi periódusra, ez jó húzásnak bizonyult. Az esők után gyorsan száradtak a fürtök, és a reggeli pára is viszonylag hamar felszáradt a fürtökön, és a napfényt is nagy hatékonysággal tudtuk becserkészni a mind jobb érés érdekében.
Ezzel együtt a kadarkákban nagymértékű veszteséget kellett elkönyvelnünk, a termés minimális lett, de az egész jó minőségű és érettségű. Nem tudtunk például Ideit, azaz újbort készíteni, mert a korai portugieser nagyon kevéske és vézna lett, zweigeltet pedig egyszerűen nem tudtunk vásárolni megfelelő minőségben. A Viognier-ből is csak egy nagyon könnyed bor született.
A rozé átlagos mennyiségű, finom, illatos, remek lesz. A Fuxlival elégedettek vagyunk, odafigyeltünk az alapanyagára és silleresebb, mint a tavalyi, jó a karaktere, de kevesebb ez is.
A Kékfrankosok jó minőségűek és mennyiségben is kielégítőek lettek, újra bebizonyítva, hogy leginkább ők tudnak alkalmazkodni a Kárpát-medence szélsőséges időjárásához. Közöttük vannak kiemelkedő tömörségű tételek is.
A Merlot-ok szépen beértek, talán jobban, mint tavaly, és végre ideális paraméterekkel szüreteltük, már ami a sav, pH, cukor hármasát illeti, így szép gyümölcsös és nem túl alkoholos borok születtek belőlük. A Tannat, Sagrantino ígéretesek, lehetőséget adtak egy kis »stílusgyakorlatozásra« is ezévben.
Ahogy az idő haladt, egyre több veszély fenyegette a szőlőket, további esők, seregélyek, botrytis, vadkár, stb. formájában. Amikor elhárítottuk a nagyvadak fenyegetését, bejöttek a borzok és eszegették az érő szőlőt.
A Cabernet franc is szépen beérett, mennyisége kevesebb a vártnál, de remek bort adott. A syrah csak átlagos, nem kiemelkedő. Úgy tudtuk beérlelni a végére, hogy a 2/3 részét korábban leszedtük rozénak, de még így sem hozza a syrah fűszereit eléggé, neki augusztusban hiányzott az igazi meleg.
Összességében elmondhatjuk, hogy a mennyiséggel semmiképpen nem lehetünk elégedettek, kb. 25-30 %-kal kevesebb a termés, és ez elsősorban a korai fajták veszteségeiből adódik. A minőséget tekintve jó átlagosnak értékeljük az évet. Természetesen várjuk még meg, hogyan fejlődnek, érnek a borok. Minden szőlőnket átengedtük a válogatóasztalon, még a rozénak valót is. A szépekből keveset, a kevésbé szépekből többet válogattunk ki, de mindenképpen megérte a sok ráfordítást, mert tiszta ízűek, finomak lesznek a borok.
Reméljük, nem kell megküzdenünk azzal, hogy ezt az évet is eleve leírják a fogyasztók, mint 2010-ben tették. Elég sok negatívum hangzott már el eddig a borászok részéről is, bár sok mértéktartó közléssel is találkoztam, amikhez én is szívesen csatlakozom. Ilyen nehezebb években még sokkal többet kell tenni a jó minőség érdekében, és ezt a borászok többsége meg is teszi. Ne legyen ez hiábavaló erőfeszítés, becsüljük meg e munka eredményét, amikor a 2014-es borokat fogyasztjuk.