Az Obama–Biden–Harris külpolitika egy személyiségzavaros külpolitika
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
Utoljára talán az IMF visszahívásakor volt ennyire kaotikus a kormányoldali kommunikáció, mint most, a kiutasítási botrány idején.
„Szijjártó Péter villámhárítás-ügyi miniszter – ha bízhatunk a kormányzati állítások őszinteségében – úgy utazott el tüzet oltani az USA-ba, hogy tippje sincs, mi a problémája az amerikaiaknak, és kiket raktak tiltólistára; nem csoda, hogy ezzel a felkészültséggel minden félreértést azonnal eloszlatott. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető majdnem-miniszterelnök pedig még nem is hallott magyar korrupciós ügyekről, pedig az amerikai fél olyan előzékeny volt, hogy külön felhívta a figyelmét például a trafikpanamára, amelyről hangfelvételek és jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy fideszesek osztogattak benne közjavakat fideszeseknek, szigorú pártfelügyelet mellett (és az egész egy Lázár által benyújtott törvényjavaslattal kezdődött, amelyet történetesen az új jogszabály által különösen kedvezményezett dohánycég számítógépén írtak). Kész szerencse, hogy másnapra Varga Mihály már le is leplezte az évszázad étolajcsalását.
A fenti mozzanatokból kirajzolódó kép siralmas: vagy arról van szó, hogy a kormányzati adminisztráció az önkontroll elveszítése után már a legegyértelműbb külső visszajelzésekre sem reagál – azaz nem tudja, hogy mit csinál –, vagy pedig arról, hogy tudatosan néznek madárnak mindenkit, aki nincs rajta a fizetési listájukon. Utóbbi egyébként négy éven át a saját polgáraikkal szemben maximálisan bejött, egy Nyugat kontra Magyarország meccset azonban hasonló taktikával talán így is hiba lenne fix kettesre venni.”