Bokros Lajos (és Gyurcsány) tévedése

„Bokros hatalmat akar, mindenáron. Ha kell szocialistaként, ha kell – vagy ha lehet –, konzervatívként. De az időnként neokonzervatívnak is nevezett neoliberális gazdaságfilozófia iránti ájult elkötelezettsége még nem konzervativizmus: ahhoz konzervatív szellemiség kell, mentalitás, világlátás, ám Bokros Lajosra leginkább és legjellemzőbben a liberális alapú felvilágosítói, leereszkedő, kioktató attitűd a jellemző.

Gyurcsány Ferenccel való szoros szövetsége innen érthető meg, hiszen a politikáról vallott felfogásuk tökéletesen megegyezik. Hogyan is fogalmazott nemrég az őszödi beszéd elkövetője? »A hatalom akarása a mindennapi zsurnalisztikában és közbeszédben már önmagában is megbélyegző. Pedig ez a politika lényege.« (Angyalok és ördögök. Galamus, 2014. augusztus 28.) Gyurcsány nem kertel, mint ahogyan akkor sem kertelt, amikor tíz-tizenöt évvel ezelőtti írásaiban világossá tette: számára a morális szempontok pusztán csak gátló tényezők a cselekvés előtt.

Gyurcsány és Bokros szerint tehát a politikai cselekvés lényege a hatalom, a hatalom akarása, méghozzá mindenféle morális gát nélkül. (Lásd őszödi hazugságbeszéd, illetve a JESZ kijátszása, a »konzervatívvá« válás.) Igen ám, csakhogy ha az erkölcsi megfontolások nem játszanak szerepet a politikában, akkor az nem más, mint színtiszta machiavellizmus. Persze, persze: Gyurcsány is, Bokros is megfogalmaz célokat, aminek megvalósításáért akarják megszerezni a hatalmat. De ha a hatalom megszerzéséért minden eszköz megengedhető, illetve a hatalom válik elsődlegessé, akkor a politikai célok (közjó) semmivé foszlanak, s marad a pőre hatalom.

Tehát én úgy gondolom: Bokros, Gyurcsány – és mások, akik így gondolkodnak – alapjaiban tévednek, amikor azt állítják, a hatalom a politika központi eleme. Nem. A cél – demokráciában – a közjó; a hatalom a közjó megvalósításának eszköze, s nem öncél.

Ezért – is – jó, hogy október 12-én Bokrosnak nulla esélye lesz a főpolgármesteri címre, s Tarlós István ismételni fog.”