A szinódus igazi fontosságáról

'mit kezd az Egyház olyan homoszexuálisokkal, akik Krisztus útján szeretnének járni megélve szexuális orientációjukat az Egyházba' Bocs, de vagy Te vagy eltévedve vagy én nem tudok magyarul. Amiről Te beszélsz az az ÜRES HALMAZ. Vagy Krisztus útján jár valaki vagy 'megéli homoszexuális orientációját'. A kettő együtt nem megy.

Kedves Zoltán, a cikked végülis elgondolkodtatóra sikerült, de azért nem sikerült mentesítened az ideológiától. A homoszexualitást betegségnek nevezni azon kézenfekvő okból jogos, hogy az ebben szenvedő személy képtelen arra az emberi cselekedetre, sőt undorodik tőle, amiből a saját élete is elindult, és amivel ő maga biológiai értelemben életeket indíthatna el. Ha valaki bármilyen más okból lenne képtelen a gyermeknemzésre/szülésre, és mondjuk gyógyítást kérne, megpróbálnák gyógyítani. De ha azért képtelen erre, mert a szükséges aktust a saját neméből való személlyel való örömszerzéssel helyettesíti, akkor nincs se gyógyítás, se betegség, vegyük tudomásul! Hát, nem könnyű. Senkit nem kell kényszergyógykezelni, aki nem kéri ezt, de mi van akkor, ha mondjuk egy homoszexuális, vagy akár biszexuális személy mégiscsak saját gyereket szeretne, és méghozzá úgy, ahogyan az ő saját élete is elindult? A mai ideológiafertőzött világban visszautasítják a gyógyításnak a próbálkozását is azon az alapon, hogy "tudománytalan". Pedig ha létezik biszexualitás, márpedig létezik, akkor józan ész kérdése, hogy vannak olyan személyek, akiknek a szexualitása ide is, oda is terelhető. A szexuális identitást sehogy sem tudom olyan egybites "jobb kéz/bal kéz" kérdésnek látni, ahogyan az írásod teszi.

'Esetleg ismerek létező hús-vér igazi embert, aki Krisztus útján szeretne járni megélve homoszexuális orientációját. ' Ez a hús-vér ember egy igen fontos kérdésben fordul szembe Krisztussal. A kérdés az, hogy akkor hogy tud az ő útján járni.

Ezek szerint Amerika a homoszexuálisok állama. "minden napos kérdés, hogy mit kezd az Egyház olyan homoszexuálisokkal, akik Krisztus útján szeretnének járni megélve szexuális orientációjukat az Egyházban." Annyiszor el lett magyarázva nekik, hogy amíg gyakorolják is a homoszexuális orientációjukat, nem csak megélik, addig járhatnak szentmisére, hittanra, teológiára, mindenféle keresztényközösségbe, csak nem áldozhatnak, nem házasodhatnak. Ezt képtelenek felfogni. Mert mégsem Krisztus útján akarnak járni, hanem a maguk elképzelése szerint. Nem fog hozzájuk igazodni az egyház.