'56 őszének eseményei tökéletesen alkalmasak akár egy FPS-játék kerettörténetének is, mint ahogy egy önálló múzeumot is megérdemelne a forradalom és szabadságharc – ahol lehetne tankra mászni, Molotov-koktélt dobni.
A Rádió. A Corvin-köz. A Köztársaság tér. Egyikhez sem kell tíz percnél többet sétálnom, ha elindulok itthonról. Ha végigtekerek a Bérkocsis vagy a Vas utcán, körülvesz a történelem: még ma is számos homlokzat őrzi '56 golyózáporos őszének emlékét. A fenti fotóra a Fortepan '56-os archívumát nézegetve akadtam rá. A kép a József körúton készült, a Rákóczi téri villamosmegállóban – a kiégett villamos mögött, a bal felső sarokban látható (erkélyes) első emeleti lakásban működött a Reakció című havilapunk szerkesztősége. Korábban az UFi is a Józsefvárosban, a Baross utcában talált otthonra, a Reakció pedig a Rákóczi tér elhagyása után is maradt még a VIII. kerületben, a Múzeum utcában.
A Fortepan '56-os fővárosi fotói közül minden második-harmadik Józsefvárosban készült, ezek közül álljon itt néhány kedvencem:
Pollack Mihály tér, a háttérben a Magyar Nemzeti Múzeum hátoldala
Blaha Lujza tér, Nemzeti Színház, háttérben a Népszínház utca torkolata
Üllői út, Iparművészeti Múzeum, előtte egy szovjet T-34/85-ös harckocsi
Köztársaság tér, pártszékház
Corvin (Kisfaludy)-köz
József körút, Szabad Nép Székház, háttérben a Nemzeti Színház
József körút az Üllői úti kereszteződés felé nézve
Rákóczi út, Szent Rókus-kápolna
Kálvin téri tűzfal vörös csillaggal
(nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez a tér józsefvárosi csücske)
Kálvin téri tűzfal vörös csillag nélkül,
Ruszkik haza! felirattal
A modern magyar történelemből az '56-os szabadságharcunk áll a legközelebb a szívemhez. Ráadásul '56 nem csak nekünk fontos, de talán az egyetlen olyan pozitív momentuma a magyar XX. századnak, amit világszerte ismernek és elismernek. Kedvenc személyes történetem, amikor a feleségemmel nászúton voltunk, és a nyitvatartási idő után értünk egy kaliforniai ferences rendházhoz. Az épület kertjének bejárata előtt egy idős szerzetes ült, tőle kérdeztük, hogy bemehetnénk-e még körülnézni. A segítőkész atya megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Amikor elmondtuk, hogy Magyarországról, felállt a székéből, kihúzta magát, és azt mondta:
„Édesanyám arra tanított, hogy mindig álljak fel, ha magyarokkal találkozom, mert minden tiszteletet megérdemelnek '56-os kiállásukért a szabadság mellett.”
Éppen ezért érzem úgy, hogy nagy tartalékai vannak még az '56-kultusznak. A Szabadság, szerelem nem volt ugyan rossz film, de nem sikerült úgy megfognia a pesti srácok hősiességét, mint például ahogy a Véres vasárnap bemutatta az írek küzdelmét az angolok ellen. De '56 őszének eseményei tökéletesen alkalmasak akár egy FPS-játék (vagy legalább egy kiegészítő) keretének is, mint ahogy egy önálló múzeumot is megérdemelne a forradalom és szabadságharc – ahol lehetne tankra mászni, Molotov-koktélt dobni, és az iskolai csoportok megismerhetnék a szovjet világbirodalom ellen fegyvert fogó hősöket.
Addig is, míg elkészül a Nagy Film a pesti srácokról, hallgassuk meg együtt régi kedvencemet, az Avanti ragazzi di Budapest című olasz dal Aurora-féle változatát:
*
(Fotók: Fortepan)
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés. Pindroch Tamás írása.
Pascal Jansen nem tudja feldolgozni a történteket, Dibusz Dénes szerint maguknak kreálták ezt a kínos helyzetet...
