Aki nem tanul a történelméből, újraélheti azt

„1918 ősze. Felbőszült magyargyűlölők, sértett politikusok, nagyravágyó senkik, idegen zsoldban álló ügynökök és kémek, szabadkőművesek és elvtársaik szétzavarják a még fegyverben álló hadsereget. Vigyázzba vágják magukat az antant előtt, a káosz eszkalálódik, egyre mélyebbre süllyedünk a pokol bugyraiban. A haza elveszíti kétharmadát, miközben a többség bénán, beletörődve, tehetetlenül, félve figyel.

2002 tavasza. Néhány mandátum különbséggel nyer a még jobbat, még több pénzt, még gazdagabb létet ígérő egykori kommunista D-209-es ügynök. Sokan beveszik, hiába történt annyi nagyszerű dolog a megelőző 4 évben, a balosok és a liberálisok majd biztos jobban csinálják. És nem. Ők sosem csinálják jobban. Gyorsan kifogynak az Orbán kormány megtakarításaiból, beismerik a »jóléti rendszerváltás« végét. Sebtében leváltják az aktuális megváltójukat, egy bizonyos Medgyessyt, és – mint ilyenkor általában lenni szokott a históriánkban – jön a fekete leves. Megszorítások, áremelések, hazugságok, trükkök százai, szemkilövések és a teljes erkölcsi, pénzügyi, gazdasági, politikai összeomlás. És nyolc év az életünkből.

És a történelem mint végtelenített szappanopera pörög velünk tovább.

Most újra itt állunk, és a Dallasszal vagy az Agymenőkkel ellentétben a következő részt mi írhatjuk.

Csak félre ne csússzon a tollunk…”

A nyitókép illusztráció (Illusztráció)