Botrány! Hogy kitudódott!

„Nem várom én el, hogy forradalom legyen, vagy engedetlenségi mozgalom. Á, naivság lenne.

De mondjuk lehetne azért bennünk tartás, néha!

Ott vannak például azok a kiváló épületek a Pólus Centertől még egy 300 méterrel kifele. Többségében kínaiak árulnak benne dolgokat. 10-ből 9 holmi annyira gány, hogy jóérzésű ember a hajléktalanok számára szervezett gyűjtésre sem adna belőlük. A szorgosok meg ott árulják ezeket. Életvitelszerűen. A kulturális különbségük árnyékában. A meg nem értett kisebbség. Számla, igazolás, munkaszerződés, MINDEN nélkül! És lassan tízéves lesz az a pláza. Érted, ugye? Nem egy mobilsátor, amit elköltöztetnek, ha jönnek a fináncok, fenét! Oda van betonozva, bazmeg! Néha kimennek, ingatják a fejüket, kiosztanak mondjuk 25 millió forint büntetést, ami már délutánra befolyik újra. Kiadnak róla közleményt, a magyar meg örvendezik, hogy »ez az, lecsaptak rájuk!« Aztán hazafele a feldúlt és frusztrált kínai vállalkozók felborulnak félmilliárd forint cash-sel. Veszélyes üzem. Kimennek az esethez a rendőrök, segítenek visszarakni a szatyorba, ’stét kívánok, óvatosan hazafele!

De hogy a faszban van az, hogy másnap ugyanúgy kinyit az a hely, és ugyanúgy tele a parkoló? Hogy? Miért nem veszi senki a bátorságot arra, hogy kimondja, kedves gyerekek, eddig járt a korsó a kútra, mi most ezt a ti kutatokat teleszarjuk és lelakatoljuk, lehet keresni valami szabályos vállalkozást.

Olyan, mintha valaki nyitna egy autószalont, és villogó neon transzparenssel hirdetné, hogy »kilométeróra visszatekerés, megvárható«, youtube videoval, meg főműsoridőben, kuponokkal.

Mondja valaki mindennek tudatában őszintén az arcomba azt, hogy a NAV nem megvesztegethető.

Nem haragszom én a kínaiakra, ők csinálják jól, ha ez nekünk így belefér, akkor ezt kell csinálni. Ahogy nem haragszom én a talpas fináncokra sem, hiszen féltik az állásukat, biztos vannak köztük olyanok, akik néha próbálnak szemben pisilni a széllel, csak aztán nem megy, akkor vagy besimulnak, vagy kilépnek.”