„Nem várom én el, hogy forradalom legyen, vagy engedetlenségi mozgalom. Á, naivság lenne.
De mondjuk lehetne azért bennünk tartás, néha!
Ott vannak például azok a kiváló épületek a Pólus Centertől még egy 300 méterrel kifele. Többségében kínaiak árulnak benne dolgokat. 10-ből 9 holmi annyira gány, hogy jóérzésű ember a hajléktalanok számára szervezett gyűjtésre sem adna belőlük. A szorgosok meg ott árulják ezeket. Életvitelszerűen. A kulturális különbségük árnyékában. A meg nem értett kisebbség. Számla, igazolás, munkaszerződés, MINDEN nélkül! És lassan tízéves lesz az a pláza. Érted, ugye? Nem egy mobilsátor, amit elköltöztetnek, ha jönnek a fináncok, fenét! Oda van betonozva, bazmeg! Néha kimennek, ingatják a fejüket, kiosztanak mondjuk 25 millió forint büntetést, ami már délutánra befolyik újra. Kiadnak róla közleményt, a magyar meg örvendezik, hogy »ez az, lecsaptak rájuk!« Aztán hazafele a feldúlt és frusztrált kínai vállalkozók felborulnak félmilliárd forint cash-sel. Veszélyes üzem. Kimennek az esethez a rendőrök, segítenek visszarakni a szatyorba, ’stét kívánok, óvatosan hazafele!
De hogy a faszban van az, hogy másnap ugyanúgy kinyit az a hely, és ugyanúgy tele a parkoló? Hogy? Miért nem veszi senki a bátorságot arra, hogy kimondja, kedves gyerekek, eddig járt a korsó a kútra, mi most ezt a ti kutatokat teleszarjuk és lelakatoljuk, lehet keresni valami szabályos vállalkozást.
Olyan, mintha valaki nyitna egy autószalont, és villogó neon transzparenssel hirdetné, hogy »kilométeróra visszatekerés, megvárható«, youtube videoval, meg főműsoridőben, kuponokkal.