Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
Kár, hogy az amerikai állam csak a saját állampolgárai ügyében gyakorolja ezt a bele nem szólási diszkréciót.
Mivel az Egyesült Államok olyan szívesen szól bele más országok belső ügyeibe a világ bármely pontján, kíváncsiak voltunk, mit szólnak ahhoz, hogy egy állampolgárukkal szemben – az „alkotmányellenes nézeteinek várható kifejtése” miatt – beutazási tilalmat rendeltek el, majd ennek megsértése miatt őrizetbe vették. Azt a választ kaptuk, hogy az amerikai törvények szerint az állam csak akkor nyilváníthat véleményt egy magánszemély ellen folyamatban lévő ügyről, ha az érintett írásos beleegyezést ad. Az ügynek két tanulsága van: egyrészt erre a magyar állam is rászokhatna, másrészt kár, hogy az amerikai állam csak a saját állampolgárai ügyében gyakorolja ezt az diszkréciót.
A fajvédő konferenciát szervező Richard Spencer és a rendezvény több résztvevője ellen is beutazási és tartózkodási tilalmat rendeltek el, így több résztvevő lemondta a megjelenést, Spencer azonban Bécsen keresztül vonattal jött Budapestre. Egy budai kocsmában aztán mégis lekapcsolták, idegenrendészeti eljárás indult ellene és őrizetbe vették. Ez persze nem tartott sokáig, hétfőn már el is hagyta az országot. Az üggyel kapcsolatban azt elég alaposan körbejárta a sajtó, hogy miért volt felesleges ekkora hajcihővel betiltani a konferenciát, ahol a résztvevők megbeszélték volna a hagymázos elméleteiket egymást közt, ehhez ugyanis mindenkinek, még a hülyéknek is joga van.
Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy mit szólnak a demokráciáról és véleményszabadságról másokat előszeretettel oktató amerikaiak ahhoz, hogy egy állampolgárukat – eléggé nyilvánvalóan politikai okból – idegenrendészeti eljárás alá vonják és őrizetbe veszik. André Goodfriend ideiglenes nagykövetségi ügyvivő ugyan utalt rá a Hír TV-nek adott interjújában, hogy Amerikában nem tilosak az ilyen rendezvények (sőt, mint ahogy megírtuk, tavaly egy washingtoni kormányzati épületben tartották ugyanezt a konferenciát), de ettől eltekintve nem igazán szólaltak meg az amerikaiak a témában.
Azt a választ kaptuk a nagykövetségtől, hogy a magánélet védelméről szóló amerikai törvény, a Privacy Act értelmében amerikai állampolgárról az illető írásbeli hozzájárulása nélkül nem oszthatnak meg információt, de ilyen esetekben általában az amerikai külügyminisztérium gondoskodik róla, hogy minden megfelelő konzuli segítséget megkapjon az érintett. Arra a felvetésünkre, hogy nem kifejezetten információt kérünk, csak a véleményükre vagyunk kíváncsiak, Elizabeth Webster sajtóattasé leszögezte: az amerikai privacy-szabályozás azt is tiltja, hogy az állam – és ekként a kormányt képviselő nagykövetség – az ilyen ügyekben az érintett hozzájárulása nélkül véleményt nyilvánítson; ebben a körben a kormányzati szereplőket – a magánszemélyekkel ellentétben – nem illeti meg a véleménynyilvánítás szabadsága.
Meg kell hagyni, hogy ez a szabályozás irigylésre méltó, és igazán érdemes lenne arra, hogy esetleg a magyar törvényhozó is inspirálódjon belőle. Nálunk ugyanis bevett gyakorlat a közhatalmat képviselő politikusok részéről, hogy folyamatban lévő (akár büntető, akár polgári) ügyekbe szólnak bele – pontosabban „csak” nyilvánítanak róluk véleményt. A kormánypárt részéről felháborítónak nevezték, hogy Rezesová előzetes után házi őrizetbe került – a vádlott nemsokára visszakerült előzetesbe. Rogán Antal nevéhez fűződik az előzetes letartóztatás felső határának eltörlése is, amit egy egyedi esetben lejáró határidő miatt szavazott meg rohamtempóban a parlament: Rogán szerint „elfogadhatatlan, hogy egy gyilkossággal vádolt ember szabadlábra kerülhet”. (A szabadláb és a házi őrizet között azért jelentős különbség van.)
Lázár János azon akadt ki látványosan a kampányhajrában, hogy egy bíróság felfüggesztett egy büntetőeljárást és Strasbourghoz fordult, hogy megtudakolja: belefér-e az Európai Emberi Jogi Egyezménybe a tényleges életfogytiglan. Később egyébként Strasbourg azt mondta, hogy nem fér bele, amivel ugyan nem feltétlenül értünk egyet, Lázár János viszont államtitkárként arról értekezett, hogy „a magyar bíróságoknak fogalmuk sincs a magyar valóságról”, és „nem igazságot, hanem jogot szolgáltatnak”. Nos, a jogszolgáltatás is a politikusok által előkészített és megszavazott törvények alapján történik: szóval akinek ezzel politikusként problémája van, előbb fordulhat magához a törvényhozáshoz is.
Nem csak a büntetőügyekben szeretnek véleményt mondani a közhatalmat gyakorló politikusok, itt vannak például a devizaperek, amik kapcsán jóformán nem is hallani objektív megnyilatkozást a kormányzat részéről. Az Igazságügyi Minisztérium azonnal közleményben reagált arra, hogy az egyik perben a bíróság az Alkotmánybírósághoz mert fordulni, hogy megtudakolja: nem alkotmányellenes-e véletlenül a nyáron elfogadott devizás törvény, amely visszamenőleg tisztességtelenséget vélelmez. A minisztérium fontosnak tartotta azonnal tudatni, hogy szerintük alkotmányos – az általuk kidolgozott – törvény.
A – bármekkora hülyeségekről szóló – konferenciák engedélyezése és a véleményszabadság tekintetében lenne mit tanulni Amerikától; ahogy bizonyos, még le nem zárult ügyek kapcsán az állam, vagyis a közhatalmat képviselő szereplők is megtarthatnák maguknak a véleményüket – vagy legalábbis kérdezzék meg az érintettet, mielőtt megnyilatkoznának. Hogy miért? Mert akinek hatalma van, annak a véleménye egyszerűen többet nyom a latba, mint akinek nincs. Amerikában ezt felismerték, ezért folyamatban lévő ügyeket nem kommentál a hatalom egy másik ága, és ez jól is van így.
Ami viszont némileg sajnálatos, az az, hogy az Egyesült Államok is csak a saját állampolgárai ügyében érvényesíti ezt az üdvözlendő visszafogottságot, de a Privacy Act hatályán kívül már nem fukarkodik a „baráti” kioktatással.