Lázár János azon akadt ki látványosan a kampányhajrában, hogy egy bíróság felfüggesztett egy büntetőeljárást és Strasbourghoz fordult, hogy megtudakolja: belefér-e az Európai Emberi Jogi Egyezménybe a tényleges életfogytiglan. Később egyébként Strasbourg azt mondta, hogy nem fér bele, amivel ugyan nem feltétlenül értünk egyet, Lázár János viszont államtitkárként arról értekezett, hogy „a magyar bíróságoknak fogalmuk sincs a magyar valóságról”, és „nem igazságot, hanem jogot szolgáltatnak”. Nos, a jogszolgáltatás is a politikusok által előkészített és megszavazott törvények alapján történik: szóval akinek ezzel politikusként problémája van, előbb fordulhat magához a törvényhozáshoz is.
Nem csak a büntetőügyekben szeretnek véleményt mondani a közhatalmat gyakorló politikusok, itt vannak például a devizaperek, amik kapcsán jóformán nem is hallani objektív megnyilatkozást a kormányzat részéről. Az Igazságügyi Minisztérium azonnal közleményben reagált arra, hogy az egyik perben a bíróság az Alkotmánybírósághoz mert fordulni, hogy megtudakolja: nem alkotmányellenes-e véletlenül a nyáron elfogadott devizás törvény, amely visszamenőleg tisztességtelenséget vélelmez. A minisztérium fontosnak tartotta azonnal tudatni, hogy szerintük alkotmányos – az általuk kidolgozott – törvény.
A – bármekkora hülyeségekről szóló – konferenciák engedélyezése és a véleményszabadság tekintetében lenne mit tanulni Amerikától; ahogy bizonyos, még le nem zárult ügyek kapcsán az állam, vagyis a közhatalmat képviselő szereplők is megtarthatnák maguknak a véleményüket – vagy legalábbis kérdezzék meg az érintettet, mielőtt megnyilatkoznának. Hogy miért? Mert akinek hatalma van, annak a véleménye egyszerűen többet nyom a latba, mint akinek nincs. Amerikában ezt felismerték, ezért folyamatban lévő ügyeket nem kommentál a hatalom egy másik ága, és ez jól is van így.