„Az általános egy nagy megkönnyebbülés” – mondja egy befolyásos professzor a Pápai Egyetemről. „Csütörtökön, dél körül II. János Pál csodát tett a szinóduson.”
Ez volt az az óra, amikor a lázadás elkezdődött a személy ellen, akit körültekintően választott ki Ferenc pápa, az ő első bíborosa, Lorenzo Baldisseri ellen – akit kedvesen jutalmazott meg a bíborral Ferenc pápa azért a felmérhetetlen szolgálatért a 2013-as konklávé előtt és alatt –, s akit egy évvel a szinódus ellőtt választott ki Ferenc, hogy ő irányítsa mind a 2014-es, mind a 2015-ös szinódust, hogy így el tudja érni azt az eredményt bármiféle széthúzás nélkül, amit a pápa szeretett volna. Mindez kemény ügy volt, de Baldisseri, fáradhatatlanul ennek szentelte magát; a kulcsfontosságú pont a média működtetése volt. Amíg a szinódusi munka titkos maradt, a médiaügyek gyorsan elért fait accompli-kkel működtek, amit semmilyen erő nem tudott megállítani, és így a végeredmény egy forradalmi relatio lett volna, amely Ferenc pápa felmagasztalása lett volna a világ püspökei által, szinte már egy guruszerű stílusban, mint a dicsőséges vezető, akinek az események feletti uralma nem lett volna tagadható és megállítható.