Állatok a politikában

pannon puma, békák, szuttyos csirke,libák,

A patkány az jó hasonlat . Meg sokszor az ökör ...

"A Bender-log az Elveszett Városban" - http://orulunkvincent.blog.hu/2014/06/29/a_bender-log_az_elveszett_varosban

"Úgy rémlik, a politikából élők csakugyan kedvelik a képes beszédet." Itt van mindjárt kétféle tücsök és hangya A Tücsök dalolt egyre, bár Izzott a nyár, Úgyhogy mikor jött a komor Tél, része gond volt és nyomor: Még egy picinke kisdarab Legye, vagy férge sem maradt. Hát ment is a Hangyához át Elpanaszolni nyomorát, És kérte, adjon néki kölcsön, Zsákjába egy kis magot töltsön, Új aratásig, legalább. „Majd megadom, lesz erre gondom, Nyáron, tücsök-szavamra mondom, A tőkét meg a kamatát.” Bosszantja a Tücsök kalandja, Nem is adott magot a Hangya. – De ezt kérdezte végre tőle: „Mit tettél a meleg időbe?” „Éjjel-nappal munkába voltam, Fűnek-fának folyton daloltam.” – „Daloltál? rendben van, komám, Akkor ma táncolj, szaporán.” (ford. K.D.) A novemberi szél a zörgő faágakról éppen az utolsó fonnyadt-száradt leveleket tépte le, amikor az erdőszélen találkozott a tücsök és a hangya. A hangya kicsit kopott, naftalinszagú, de panofixbéléses télikabátot viselt – júliusban vette leszállított áron a Bizományi Áruházban, akár a vízhatlan síbakancsát -, a tücsök viszont láthatóan didergett vékony és béleletlen vászondzsekijében. A tücsök zsebre dugott kézzel álldogált, mert kesztyűje sem volt. - Jó napot, tücsök szomszéd – mondta a hangya. – Ahogy elnézem, nem izzad bele a kabátjába… - Bizony hideg van, hangya szomszéd – válaszolta vacogva a tücsök. – Ez a szél az ember csontját is átjárja… A hangya megigazgatta bőrkesztyűs kezével a sálat a nyakán. - A feleségem kötötte – mondta. – Ügyes asszony: nézi a televíziót és közben mindig köt vagy horgol valamit. Maga, úgy tudom, nőtlen és albérletben lakik… - Hát igen – bólogatott a tücsök -, tudja, én mindig csak hegedülgetek, másra nem igen marad idő… Cigarettásdobozt kapart elő a zsebéből, és odakínálta a hangyának. - Köszönöm – rázta a fejét a hangya. -Több mint három hónapja, hogy leszoktam a dohányzásról. Nemcsak haszontalan, az egészségre káros szenvedély ez, de pénzbe is kerül. Egy doboz cigaretta árából megreggelizhet vagy megvacsorázhat a magamfajta kétkezi munkás. – Megköszörülte a torkát. – Úgy tervezzük a a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés, telefon, közvetlen föld alatti járat a szemétdombhoz… A tücsök cigarettára gyújtott. - Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben… – A hangya megcsóválta a fejét. – Talán azt gondolta, hogy ebben az évben nem is lesz tél? - Egy hét múlva elutazom – mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza… - Elutazik? – csóválta a fejét a hangya. – Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd? - Nem járok én vendégségbe – mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok… - Elárulná hova utazik? – mosolygott rá a hangya. - Párizsba – mondta a tücsök. A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt. - Tréfál, kedves szomszéd? – kérdezte kissé emelt hangon. – Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet? - Meghívtak… a Conservatoire… – mondta a tücsök. – Hangversenyeken hegedülök… A hangya földre szögezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt: - Tekintettel a régi ismeretségre… elintézne számomra egy fontos ügyet? - Kérem, nagyon szívesen… – biztatta a tücsök -, csak mondja, szomszéd úr… - Arra kérném – mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem. (E. és H.P. -tól)