Az állampolgárság mint mentsvár

„– Felületes kereséssel is találni ma is működő, létező orosz honlapokat, amelyek 16 ezer euróért kínálnak egy (a jogosultság esetén egyébként ingyenesen megszerezhető) egyszerűsített honosítást. A magyar hatóságok tesznek-e valamit az ilyen ügyekben?

– Tény, hogy vannak próbálkozások. Ezeket a magyar hatóságok a lehető leghatékonyabban próbálják kiszűrni. Meggyőződésem, hogy ha egy magyar hivatalnokról bebizonyosodik, hogy korrupt volt, példát kell rajta statuálni. Azonban azzal is tisztában kell lennünk, hogy vannak szomszédaink (különösen keletebbre), ahol a közigazgatási kultúra része, hogy mindent csak pénzzel lehet elintézni, hogy a legegyszerűbb dolgokhoz is közvetítők kellenek. Nagyon sok ember van, akit (éppen az ilyen mentalitás ismerete miatt) meg tudnak vezetni azok, akiknek ez a céljuk. Ez azt jelenti, hogy megígérik: bizonyos összeg kifizetése után megszerzik az áhított állampolgárságot. Az általam hallott legdrágább »állampolgárság-szerzési szolgáltatás« negyvenezer euróba került. Aztán át is vesznek összegeket, ezer-ezerötszáz eurókat, még átvételi elismervényeket is hamisítanak, de természetesen semmiféle honosítási eljárást nem indítanak (nem is indíthatnak!) el. A pórul járt emberek egy-másfél év múltán kezdenek érdeklődni a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál, s akkor derül ki számukra, hogy semmiféle eljárás nem is indult az ügyükben, csak a pénztárcájuk lett vékonyabb. Józan ésszel szinte felfoghatatlan csalásokat tapasztaltunk. Ezek az ügyeskedők, csalók azért kellemetlenek a magyar közigazgatás számára, mert a szomszédos országok egyes lakói el is hiszik, hogy csak akkor kapják meg az állampolgárságot, ha »megveszik« a tisztviselőt, a hivatalnokot, a konzuli munkatársat. Csalások sorozata zajlik a szomszédos országokban, akár ezerszámra is, esetenként ügyvédek részvételével, s ez ellen legfeljebb annyit tehetünk, hogy minél alaposabban tájékoztatunk minden szóba jöhető nyelven, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy senki se dőljön be az önjelölt »közvetítőknek«. De mi nem tehetünk semmit azzal szemben, hogy Moszkvában vagy Vlagyivosztokban a csaló átveri-e a potenciális »ügyfelét«. Ehhez a magyar közigazgatásnak semmi köze sincs.

– Említette, hogy az illetékes hatóságok, amennyiben jelez a rendszer, közbeavatkoznak. Azonban a nagy nyilvánosság a lehető legritkábban értesül azokról az eljárásokról, amelyeket korrupt tisztviselőkkel szemben foganatosítottak…

– Vannak esetek, amikor egy-egy ügyintéző megtévedt, amelyekről tudni. Ilyen volt például az a szekszárdi járási hivatali ügyintéző, akit az esküvőjéről, menyasszonyi ruhában vittek el a rendőrök. Az olyan eseteket, amikor visszavonunk magyar állampolgárságot, nem kapja fel a média, noha közzétesszük. Ugyanakkor annak, hogy ezek az ügyek nem a legnagyobb nyilvánosság előtt folynak, természetes okai is vannak: itt a rendőrség, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzeti Védelmi Szolgálat látja el a belső elhárítási feladatokat, amelyek közé tartozik a külföldi titkosszolgálati próbálkozások hatástalanítása is. Hatalmas eredmény például, hogy eddig minden egyszerűsített eljárásban honosított polgár adatait sikerült megtartanunk, pedig voltak próbálkozások a megszerzésükre. Hatalmas nemzetbiztonsági értéke van egy ilyen adatbázisnak. De ezeknek a szolgálatoknak a feladata a korrupciós próbálkozások kivédése is. Képzik a tisztviselőket, hogy észrevegyék a megkörnyékezési kísérleteket, de végeznek úgynevezett megbízhatósági vizsgálatokat, »próbavásárlásokat« is. Nem könnyű ezekről nyilvánosan beszámolni, hiszen operatív titkosszolgálati eszközök bevetésével folynak a vizsgálatok.”