A Fidesznek van, mondjuk, havi száz olyan akciója, amelyben Orbán és a most mellette éppen leginkább sztárolt politikus is így vagy úgy megszólal. Ebből húszhoz az ellenzéki oldalnak van komoly, hiteles szakértője, és a téma közönségét is érdekli. További 10-15-höz talán nincs ilyen megszólalója, de kiszivárogtak adatok, történetek a kormányoldalon, amelyekkel érdemes kereskedni. Biztosan van 15 olyan első vonalbeli politikusa, aki havonta valamilyen fontos ügy kapcsán szeretné az arcát látni a médiában.
Így a sztorik és a megszólalási vágyak részben átfedik egymást. De alig lehet 35-40 eseményről igazán szó. A többi hatvanat el kellene felejteni. Ez a hatvan teszi jó ideje a sorozatos ellenzéki megszólalásokat fogyaszthatatlanná, habossá, egészükben, politikai produkcióként a nagyérdemű számára élvezhetetlenné. Persze nem abszolút számokról, inkább változó arányokról, sorrendekről, súlypontokról, nagyságrendekről van szó. De hallgatni gyakran akkor is arany.”