Hallgatni gyakran arany

„E négyéves politikai ciklus elejére Orbánnak sikerült szinte teljes egészében megszerezni, ellenőrzése alá vonni a politikai napirendet. Ő maga az agenda. Arról, akkor és olyan formában folyik a politizálás, ahogy az az ő napirendjéből következik. Hiába lennének a másik oldalnak saját témái, azokat, ha nem varrja hozzá Orbánhoz, elő sem tudja vezetni. Így Orbán imidzsét, sőt talán kultuszát is együtt építik.

Az ellenzéknek saját arca felépítéséhez (a régi a felismerhetetlenségig deformálódott) most láthatóan két pályaszakaszon kellene valahogy átjutnia. Egyik sem egyszerű. Az elsőben le kellene magáról hántania sok felesleges kommentárt Orbán részreakcióira. Azután fel kellene mutatnia a saját ügyeit, érzékenységét, programpontjait. Vagyis a saját „napirendjét”, tárgyalási pontjait.

Tudom, hogy hallgatni vagy halkan megszólalni roppant nehéz, a magyar politikus számára majdnem lehetetlen. De sok ponton az ellenzéknek nincs igazi ellenérve, szakértelme, sőt egyszerűen igazi szakértője sem. Másokban persze igen. Vannak témák, amelyekben törzsközönsége feltétlenül megszólalást vár.Más ügyek iránt nem is érdeklődik.

A Fidesznek van, mondjuk, havi száz olyan akciója, amelyben Orbán és a most mellette éppen leginkább sztárolt politikus is így vagy úgy megszólal. Ebből húszhoz az ellenzéki oldalnak van komoly, hiteles szakértője, és a téma közönségét is érdekli. További 10-15-höz talán nincs ilyen megszólalója, de kiszivárogtak adatok, történetek a kormányoldalon, amelyekkel érdemes kereskedni. Biztosan van 15 olyan első vonalbeli politikusa, aki havonta valamilyen fontos ügy kapcsán szeretné az arcát látni a médiában.

Így a sztorik és a megszólalási vágyak részben átfedik egymást. De alig lehet 35-40 eseményről igazán szó. A többi hatvanat el kellene felejteni. Ez a hatvan teszi jó ideje a sorozatos ellenzéki megszólalásokat fogyaszthatatlanná, habossá, egészükben, politikai produkcióként a nagyérdemű számára élvezhetetlenné. Persze nem abszolút számokról, inkább változó arányokról, sorrendekről, súlypontokról, nagyságrendekről van szó. De hallgatni gyakran akkor is arany.”