Az öregedő társadalom és a demokrácia jövője

„Craig Berry: Young People and the ageing electorate: Braking the Unwritten Rule of Representative Democracy,

Parliamentary Affairs 2014 67

Craig Berry a Warwick-i Egyetem professzora Nagy-Britannia példáján keresztül mutatja be, hogy az elöregedő társadalom nemcsak a gazdaságra illetve a szociális ellátórendszer fenntarthatóságára lehet hatással, hanem akár a demokrácia működését is alááshatja. Számarányukat tekintve egyre többen vannak az idősebb – 60 év feletti – szavazók, míg a fiatal, 25 év alattiak egyre kevesebben. Ezt tovább torzítja, hogy az idősebb polgárok nagyobb valószínűséggel járulnak a szavazóurnákhoz, illetve regisztrálnak a választásokra, mint a fiatal választók. Ezt a politikusok is felismerték, így egyre nagyobb figyelmet kap az úgynevezett »grey vote«, azaz »szürke szavazat« a brit politikai életben. Ez idővel – mivel a demokrácia alapja az egy ember, egy szavazat elve – hátrányosan érintheti a fiatal választókat, sőt, ha a fiatalok apátiába süllyednek vagy bojkottálják a választásokat, akkor ez a demokrácia legitimitását is alááshatja.

(...)

Karl Mannheim, szociológus, a generációs változást a politikai változás egyik legfontosabb motorjának tartotta. Annak ellenére, hogy a szociológia és a pszichológia tudománya már régóta elismeri, hogy a kor befolyásolhatja az emberek döntéseit, a politikatudomány részéről még mindig kevés olyan kutatás születik, amely azt vizsgálná, hogy a kor mennyire befolyásolja a különböző szakpolitikai preferenciákat.

A szerző egy 2009-es kutatásra hivatkozik, melyben a különböző korosztályok szakpolitikai preferenciáit vizsgálták. Ebből kiderül, hogy míg a 65 év feleletieknek csak a negyede említette a munkanélküliséget megoldandó problémának, addig a 30 év alattiaknak már a 48 százaléka találta problémásnak ugyanezt. Az idősebbek viszont jóval fontosabb kérdésnek ítélték az egészségügy helyzetét és a bevándorlást, mint a fiatalok.

Persze nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a kor kétséget kizáróan meghatározza a választási preferenciákat, de kétségtelen, hogy minden életszakasznak megvannak a maga prioritásai és érdekei. Az, hogy több idős szavazó lesz, önmagában nem feltétlenül problematikus. Ami gond lehet, hogy a fontosabb szakpolitikai döntéseket már nem a fiatalok fogják meghozni, akiknek a legtovább együtt kell élniük azok következményeivel.

Szintén probléma, hogy a politika sokszor ma sem tartja egyenrangú partnernek a fiatalokat, és nem keresi a véleményüket. A szerző két főbb példát sorol fel. Egyrészt a fizetős felsőoktatás bevezetésénél nem keresték az egyetemisták véleményét, az egész vita az adófizetők szemszögéből folyt, és senki nem foglalkozott a rendszert használó fiatalok véleményével. Másrészt pedig a munkanélküliség felszámolására tett kísérletek többsége nem a fiatal munkavállalókat célozza meg, hanem a munkaerőpiacról kieső idősebbek átképzését.

Persze érvelhetünk amellett is, hogy a fiatalokat alapvetően kevésbé érdekli a politika, ezért regisztrálnak kevesebben a választásokra. Ahogy fentebb említettük azonban, ez az állítás nem feltétlenül állja meg a helyét. Ráadásul nincs arra bizonyíték, hogy a fiatalokat esetleg kevésbé érdekelné a politika, mint más korosztályokat. Sőt, a szerző szerint a kutatások többsége azt bizonyítja, hogy a fiatalok többsége érdeklődéssel figyeli a választásokat, de mégsem vesz részt rajta, tehát döntésük sokszor tudatos.”