Skócia és a szolidaritás globális politikája

„Skóciában lehet, hogy több baloldaliságot remélünk, de tegyük fel magunknak a kérdést: a globális szolidaritás politikája tényleg abba az irányba mutat, hogy az erőforrásokban gazdagabb és fejlettebb tartományok leválnak a nagyobb közösségekről? Azt gondoljuk, hogy az egyre fragmentáltabb nemzeti és lokális identitások alapján szervezett államok képesek a világgazdaság szabályozását ellátni? A skót népszavazás az Európa-projekt szempontjából is kulcsfontosságú. Ha egyszer eljő a baloldali jövő és a szolidáris európai jóléti közösség kiépítésének a kora, akkor milyen érvünk marad majd az Unióból esetleg elszakadni igyekvő módosabb területek ellen, akiknek nem tetszik majd az új Európa gazdaságpolitikája? Épp ezért, a Skót függetlenség ügye és a jövő szolidáris Európája közötti hidat nagyon nehezen látom megépíthetőnek, a nemzetállamokra széthulló Európára pedig nem tudok máshogy gondolni, mint a felvilágosodás bukására: minden porcikám tiltakozik ellene.

A globális szegénység, a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek, a szabadság, a kulturális sokféleség megőrzése, a pénzügyi buborékgazdaság szabályozása, az éghajlatváltozás leküzdése: ezek olyan problémák, amelyekre csak európai, csak nemzetközi válasz adható. Ha Skócia függetlenné válik, még nehezebb lesz egy cselekvőképes, igazságos és zöld Európát építeni. Ha Skócia a szövetségben marad, és a kampány alatt napirendre került kérdéseket a baloldal továbbviszi, egyenlőbbé és igazságosabbá alakítja az Egyesült Királyságot, akkor az a remény is megerősödik, hogy Európa is lehet más, lehet ütőképesebb és igazságosabb.

Sokszínű nemzetállamok egy sokszínű, szociális Európában egyesülve, mely érdemi lehetőséget kínál a szabadság és szolidaritás globális védelmére: ez ma is egy olyan jövőkép, amiért érdemes harcolni.”