„A még két évig hivatalban lévő tory kormány megúszta a politikai válságot, de nem tehet úgy, mintha nem hallaná a skótok üzenetét. Ami pár hónappal ezelőtt még egyértelmű és lefutott meccsnek tűnt, szeptember elejére kiszámíthatatlan döntetlennek nézett ki, és alighanem az utolsó napok ijedsége/kijózanodása tartotta egyben a királyságot. A konzervatívok mindig is ellenezték a skót függetlenséget, Cameron komoly párton belüli kritikákat kapott azért, amiért több jogkört ígért a skótoknak a kampányhajrában. Ezt a devolúciós ígéretet és vágyat most már nem lehet visszaszuszakolni a palackba. Mint ahogy az EU-ból való kilépéssel kapcsolatos népszavazást sem gondolhatja komolyan ezután a masszívan Európa-párti skót függetlenségi kampány után Cameron.
A legnehezebb kérdésekkel azonban a baloldal néz szembe. A skót függetlenségi szavazás osztályszavazás volt. Skócia gazdagabb része kiállt az unió mellett, míg Skócia szegényebb, munkás része a függetlenség mellett szavazott: a függetlenségi tábort Glasgow és Dundee vezette. A radikális függetlenségi kampány keretében ifjú aktivisták tízezrei, egy életre szóló demokratikus élményt megtapasztaló fiatal politikusok sora nőtt fel a Labour keretein kívül.