Magyarország: Európa képzetlenjei

„Mintha mi az elmúlt 25 évben a világban sikeres modellekkel szemben mennénk az oktatás területén (is). A nem-ortodox oktatás politikával anyagi sikereket lehet elérni rövidtávon, vagyis tovább faragható a kiadások mértéke. Csak sajnos ez önbecsapás, ami egy gyenge minőségű oktatási rendszert eredményez. Lehet abban hinni, hogy ne adjunk szabadságot az oktatóknak, mert nem adják át a kívánt tananyagot a diákoknak, de ezzel pont a kreativitásukat öljük meg.

Lehet abban hinni, hogy az átlagkereset 70 százaléka elég a jövőt felnevelő tanári bérre, csak a tapasztalat az, hogy a kontraszelekció itt is, mint az élet más területén, érvényesül. Sajnos pont az oktatás az, ahol a legkisebb politikai áron lehet kiadást csökkenteni, hiszen a társadalom relatíve kisebb szegletét érinti, és az elvonások nem járnak azonnali gazdasági hatással. Ki is használja ezt a magyar politika.

Az a tény, hogy az oktatásra és az egészségügyre nem költ a költségvetés, pont az egyetlen komparatív előnyünket, a magyar munkaerőt degradálja le. Sajnos azt is látni kell, hogy ennek egy fő oka, hogy mit tekintenek a magyar emberek fontosnak.

A tapasztalat azt mondatja velem, hogy ebből a szempontból még a késői Kádár korszakhoz képest is visszalépés történt. Akkor még az volt a mantra, hogy tanulással ki lehet törni a mostani anyagi és szellemi környezetből. Ma már szinte alig vannak ilyen hangok. A magyarok többsége nem becsüli a tudást és a képzettséget, mélyen lenézi a szellemi és szakmai munkát, aminek következménye, hogy a múlt és a jelen téveszméiben él.”