Skócia: Győzni fog a vegytiszta politikai populizmus?

„Persze egyértelmű, hogy állami függetlenség és szuverenitás kérdésében nincsen érzelemmentes út. Ezt badarság is lenne elvárni. Az azonban szinte hihetetlen, hogy a skót vita mennyire sekélyes és, hogy a populizmus már-már kelet-európai szintjeivel vetekedő módon képesek politikusok a csatornán túl is szavazatokat szerezni. Összefoglalva bár úgy gondolom, hogy a mai népszavazás valóban történelmi jelentőséggel bír (a skótok mellett még több másik nemzetiség, így például a katalánok, baszkok és székelyek számára is), az urnák elé vonuló polgárok nem a jövőről, hanem a jelenről szavaznak, és egy ilyen kérdésben ennél nagyobb hibát el sem lehet képzelni. (…)

Összefoglalva elmondható, hogy ebben a történetben van egy a függetlenségi kampány egészét masszív demagógiával és populizmussal kezelő elszakadás párti nacionalista erő, illetve van egy ezzel szinte tökéletesen azonos felfogást képviselő maradáspárti tábor. A kettejük acsarkodása így azt eredményezte, hogy az 1 bites politikai üzenetekkel meggyőzött szavazók többsége ma egy olyan súlyú ügyben fog populizmus alapján dönteni, amiben tényeknek és észérveknek kellett volna dominálnia. Ez lett volna Skócia érdeke. És ez lett volna a skótok valódi érdeke. Kár, hogy ez most nem jött össze. De majd legközelebb, merthogy lesz következő alkalom, az biztos. Alex Salmond ugyanis nem az a típus, aki bukás esetén feladja, főleg ha egy szoros győzelem után a brit kormány (az ígéretekkel ellentétben) mégsem ad nagyobb szabadságot Skóciának. Quebec szelleme (kb. 10 évenként elszakadási népszavazás) tehát Skóciát is elérheti, ha London az elkövetkező pár hónapban nem dönt helyesen. Persze kérdés, hogy lesz-e miről döntenie? Péntek kora reggel kiderül!”