Miért legyek szakszervezeti tag?

2014. szeptember 23. 13:21

Azt a legfontosabb megérteni, hogy – és most megint kicsit demagóg leszek – együtt erősebbek vagyunk, és több mindent tudunk kiharcolni mindannyiunknak, mint egyenként csak saját magunknak.

2014. szeptember 23. 13:21
Nagy Viktória
Dinamó Műhely

Ha viszont a magánvéleményemre kíváncsiak a fiatalok, akkor azt tudom mondani, hogy azért, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a szakszervezet az a szervezet, amelynek olyan fontos dolgokat köszönhetnek a munkavállalók, mint a tisztes bérek, a fizetett túlórák, a bérpótlékok, a munkahelyi egészség és biztonság, a munkavállalók közötti megkülönböztetés tilalma, az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, a fizetett éves szabadság, a szülési szabadság, a betegszabadság,… és még hosszan sorolhatnám.

A szakszervezetek azért küzdenek a 18. századi kialakulásuktól napjainkig, hogy a munkavállalók jobb munkakörülmények között, tisztes bérért tisztes munkát végezhessenek szerve a világon. Manapság már természetesnek tűnhetnek azok a dolgok, amelyeket az évek során elértünk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a munkavállalók összefogása nélkül, a szakszervezet intézménye nélkül ezek a dolgok nem jöhettek volna létre.

Ahhoz pedig, hogy további eredményeket tudjunk elérni és megtarthassuk az eddigieket (mert ugye amit adtak azt el is vehetik) szükség van a minél nagyobb számú és aktív részvételt vállaló szakszervezeti tagságra, köztük véleményem szerint kiemelten a fiatalokra, akik modernitást és fejlődést hozhatnak a rendszerbe.

Azt a legfontosabb megérteni, hogy – és most megint kicsit demagóg leszek – együtt erősebbek vagyunk, és több mindent tudunk kiharcolni mindannyiunknak, mint egyenként csak saját magunknak.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2014. szeptember 24. 01:01
a kapitalisták nem azért törődnek a dolgozóik egészségével, mert akkora emberbarátok, vagy a szakszervezet kiharcolta, hanem azért, mert idővel rájöttek arra, hogy érdekükben áll, hogy a dolgozóik minél tovább minél egészségesebbek maradjanak, mert akkor jobban és tovább használhatják ki őket, így több lesz a profit. Ennyire egyszerű a szakszervezeti vívmányon magyarázata. Persze mindig van rengeteg munkanélküli, de az új dolgozók folytonos betanítása is költség. Van egy optimális szintje az új dolgozóknak a cégnél. Nem jó, ha túl sok a kezdő. Persze a túl sok öreg vérprofi dolgozó sem ideális, mert nekik meg már sokat kell fizetni, sok szabadság jár nekik, úgyhogy egy részüket nyugodtan ki lehet rúgni, pár új mindig lehet a cégnél.
Akitlosz
2014. szeptember 24. 00:55
Az az alapvető probléma a szakszervetesdivel, hogy nem tárgyalhat egyenjogú félként a dolgozó a munkáltatójával, mert egzisztenciálisan tőle függ. Ez kb. hasonló, mintha a gyermekek érdekképviseletét a szüleikkel szemben magukra gyermekekre bíznánk. Külső, szakszervezet által fizetett képviselő, pedig azért nem jó, mert eleve be sem engednék a céghez, ráadásul ő hiába szervezne sztrájkot nagy bátran a szakszervezeti tagok nem fogják követni, mert nem merik, etetni kell a gyerekeiket.
Akitlosz
2014. szeptember 24. 00:37
Reménytelen a szakszervezetesdi multi cégnél. Ha egyáltalán engedik, hogy szakszervezet működjön, akkor az csak azért van, hogy legyen kivel a munkáltató akarata szerinti kollektív szerződést kötni, s így a munkáltató további extra előnyöket élvezhessen törvényesen. A szakszervezeti tisztségviselők a munkáltató által (le)fizetettek, így hozzá lojálisak az érdekeit képviselik. Persze némi színjáték belefér, ha a munkáltató akar adni 3% béremelést, akkor 1%-kal indít, a szakszervezet meg 5%-ot kér, aztán kemény (látszat)tárgyalások után megegyeznek 3%-ban, amennyi a munkáltató akarata, a szakszervezet pedig vetíthet a tagjai felé, hogy milyen keményen is küzdött. Amelyik szakszervezeti tisztségviselő pedig esetleg komolyan veszi a munkavállalói érdekvédelmet ő rövid úton ki lesz rúgva. Amelyik menedzser nem képes egy órán belül olyan, akár rendkívüli felmondási ürügyet kreálni, amelyik bíróság előtt is megállja a helyét, ő alkalmatlan a munkakörére. Szóval abszolút reménytelen és esélytelen kategória. Sajnos nagyon tudom, hogy miről beszélek.
Apáczai
2014. szeptember 23. 14:51
"A szakszervezetek azért küzdenek a 18. századi kialakulásuktól napjainkig, hogy a munkavállalók jobb munkakörülmények között, tisztes bérért tisztes munkát végezhessenek szerve a világon." Ez bizony nem igaz. Már megalakulásuktól kezdve a szocialista és kommunista politikai mozgalmak uszályába kerültek. Bárhol, ahol a szocializmus vagy kommunizmus állampárti szerepet kapott, a szakszervezetek az elnyomó, diktatórikus rendszer szekértolói voltak. Magyarországon is. Ez egészen odáig fajult, hogy az MSZMP válogatta ki a megbízható emberei közül a szakszervezeti vezetőket. 1990 után a helyzet változatlan maradt, mert a tehetetlenségi erő és a fenyegetőzés, félrevezető propaganda folytán a szakszervezeti tagságát az emberek jelentős része megtartotta. Ahol üzemeket, gyárakat számoltak fel, ott a szakszervezetek holmi pótcselekvésekkel és látszatellenállással terelték el a figyelmet arról, hogy valójában csak az apparátusbeliek mohóságának a kielégítéséig érdekeltek a munkahelyeken. Majd jutalomként beemelték a szakszervezeti vezetőket a párt- és amikor tehették állami tisztségekbe. Tipikus esetei ennek, ahogy a PSZ és a Közszféra dolgozóinak szakszervezeti vezetői egészen a parlamenti képviselőkig vitték. Nem véletlenül a szocialista párt színeiben.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!