„Viszont a hálapénz rendszere akkor is a legalja mindennemű ember által létrehozott rendszernek, ha tudjuk, hogy a magyar doktorok bérezése fényévekre van külföldi kollégáikétól. Kár szépíteni, így van. Most lehetne írni, hogy a néha kipattanó parabotrányok nem tesznek jót az egészségügy megítélése szempontjából. Holott nem a néha a sajtóban is teret kapó ügyek, hanem a folyamatos praxis az, ami tönkretesz mindent. A »kinek mennyi a tarifája?« kérdés már az első pillanattól kezdve hátráltatja a gyógyulást és a minden emberi létezés alapjául szolgáló bizalom kialakulását.
Sorolhatjuk az ezerszer mantrázott tételeket, amelyektől azt várjuk, hogy az majd »kivezeti a hálapénzt a rendszerből«. A beteg bármire kész a túlélésért, miközben a parát elutasító doktort vagy éppen ápolót a víz veri ki az élet számos területét uraló kiskapuk szövevényes rendszerét plasztikusan megjelenítő borítéktól. De talán még nincs meg a kritikus tömeg.
Eszemben sincs e torz rendszer miatt csak és kizárólag az egészségügyi rendszer dolgozóit hibáztatni. Az orvosok jelentős része pontosan ismeri a paraszolvencia tarthatatlanságát, s kellően utálja is a rendszert. Szelelnek is elfelé oda, ahol ilyen állatfajta nem tenyészik.”