A lajháremberé a jövő

2014. szeptember 14. 17:05

Az európaiak szót emelnek, hogy nem akarják a génmódosított növényeket sem termelni, sem enni, nem akarnak Amerikában előállított betegségekre immunissá tett amerikai állatokat tenyészteni.

2014. szeptember 14. 17:05
Miért Rigó
Tutiblog

„Európában például van olyan, hogy kukac megy a cseresznyébe. Az almák meg nem érik el a fél kilót. A disznóknak csak egy pár hátsó combjuk van, ahogyan a marháknak is. A libáknak meg csak egy mája. Amerikai Köbüki meg csak csóválja a fejét, hogy mit balfaszkodnak annyit Európában. Mert Amerikai Köbükinek már a nagyapja is olyan okos volt, hogy koktélokat mixelt a tengerparton, és tőle megtanulta, hogy össze lehet önteni az alkoholokat úgy, hogy be lehessen rúgni tőle, de ne tűnjön alkoholnak. A Köbüki tőle örökölte a hajlamát, hogy mindent keverjen össze valami mással. Így lett belőle génsebész. Köbüki elégedetlen volt az isten félkész teremtésével, ezért kipótolta. Megjavította. Szúnyogot kevert a búzával. Kacsacsőrű emlőst a körtével, és elefántot a rózsával. Ettől Amerikában minden sokkal jobb lett. A búza magától repült a silóba, a körte megtermett víz alatt is, a rózsákon meg tüske helyett kicsi ormányok nőttek.


Az Európaiak persze arra hivatkoztak, hogy ezek a növények csodálatos képességeik ellenére szar ízűek. És hogy a természettel szembeni alázat a nemesítést megengedi ugyan, de a módosítást kizárja. Amerikai Köbüki azonban gazdag szeretett volna lenni, ezért elküldte Európába a génmódosított klónembereit, akik kívülről európaiak voltak, belülről viszont amerikaiak és kanadaiak 70-30 arányban. Ezek az emberek ma az Európai Bizottság tagjai. Ők azok, akik a törvényhozás üresjárataiban az uborka méretének ideális besorolásán gondolkodnak. Erre a kanadai génállomány ösztönzi őket. Amikor pedig az európaiak szót emelnek, hogy nem akarják a génmódosított növényeket sem termelni, sem enni, nem akarnak Amerikában előállított betegségekre immunissá tett amerikai állatokat tenyészteni, akkor a génmódosított klónemberek elutasítják ezt a kérést. Erre az amerikai gén ösztönzi őket. Meg a sok pénz, amit a Köbükitől kaptak.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tevevanegypupu
2014. szeptember 15. 08:55
Az az elkeserítő, hogy sokszor a radikális zöld szervezeteken és a Greenpeace-n kívül egy átlagpolgár nem nagyon vagy legalábbis nem olyan erőteljesen tiltakozik, hogy elsöpörje ezeket a nyomorultakat. A falut már sikerült megszüntetniük..Magyarországon sikerült minimálisra csökkenteni a kisgazdaságokat, tönkretenni a mezőgazdaságot, áttervezni az alapvető élelmiszerek ízét és bevezetni a pótlékokat..Úgy tűnik nincs menekvés, főleg tudva, hogy kik vezetik az Uniót és kik uralkodnak Amerikában..(nem zsidózás, nem csak ők..)
Ángyán Páván
2014. szeptember 15. 05:06
Amibe az ember belepiszkál, azt ki lehet dobni.
Valodi
2014. szeptember 15. 00:18
Játszódnak az "életképes pénzemberek" - mi vagyunk a bábuk...meddig is? Hogy is mondja a Fidesz? Fujjjj Ángyán József? Faludy György Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacillusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó – memóriádból szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed – hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet.
tango47
2014. szeptember 14. 21:13
Amikor először repültem a PANAM egyik járatán (valamikor a 70-as évek közepén) sokkolt az ott felszolgált csirke. Ha azt mondom, hogy kb az itatspapíréval vetekedett az íze, akkor nem túlzok. És íme: mára már nálunk is csak olyan csirkét lehet kapni, amiket ha nem fűszerezünk halálra, már semmi ízük nincs, úgyhogy fejlődünk!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!