A lajháremberé a jövő

Az az elkeserítő, hogy sokszor a radikális zöld szervezeteken és a Greenpeace-n kívül egy átlagpolgár nem nagyon vagy legalábbis nem olyan erőteljesen tiltakozik, hogy elsöpörje ezeket a nyomorultakat. A falut már sikerült megszüntetniük..Magyarországon sikerült minimálisra csökkenteni a kisgazdaságokat, tönkretenni a mezőgazdaságot, áttervezni az alapvető élelmiszerek ízét és bevezetni a pótlékokat..Úgy tűnik nincs menekvés, főleg tudva, hogy kik vezetik az Uniót és kik uralkodnak Amerikában..(nem zsidózás, nem csak ők..)

Amibe az ember belepiszkál, azt ki lehet dobni.

Játszódnak az "életképes pénzemberek" - mi vagyunk a bábuk...meddig is? Hogy is mondja a Fidesz? Fujjjj Ángyán József? Faludy György Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacillusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó – memóriádból szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed – hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet.

Amikor először repültem a PANAM egyik járatán (valamikor a 70-as évek közepén) sokkolt az ott felszolgált csirke. Ha azt mondom, hogy kb az itatspapíréval vetekedett az íze, akkor nem túlzok. És íme: mára már nálunk is csak olyan csirkét lehet kapni, amiket ha nem fűszerezünk halálra, már semmi ízük nincs, úgyhogy fejlődünk!