Egy frusztrált, hataloméhes görcsöt látok, akinek három perc után rosszul vagyok az agresszív robothangjától

Kidagadt ütőérrel szidja az elmúlt 15 évet, de egy mukkja nincs róla, hogy ebből 14 évig ő is a rendszer építője, haszonélvezője volt.

Zoltai mostantól nem a Szabadság téri emlékművet, hanem az évtizedek alatt róla kialakult képet bontja.
„Zoltai azáltal, hogy a zsidó szervezetekkel folytatott tárgyalásokon kormányzati tanácsadóként az asztal túloldán, Lázár János és L.Simon László között foglalt helyet, mostantól már nem tehet mást, mint közössége akaratával szembemotorozva képviseli annak a botrányos emlékműnek az ügyét (is), amelyről alig néhány hónapja még azt nyilatkozta, hogy »amit építenek estig, azt az állampolgári engedetlenség jeleként, ha kell, lebontom reggelig, még ha börtönbe is csuknak érte – holokauszt-túlélőként legfeljebb 70 év után ismét bezárnak.«
Zoltai mostantól nem a Szabadság téri emlékművet, hanem az évtizedek alatt róla kialakult képet bontja. Méghozzá egy meglehetősen brutális légkalapáccsal.”
