„»Meghalni Gdanskért.« Ez a mondat jelképezi Nyugat-Európa magatartását azzal a háborúval szemben, amely 75 éve robbant ki. Franciaország, az Egyesült Királyság háromszor adott zöld utat a német diktátornak. Hitler számára sem az Anschluss, sem a Szudéta-vidék elfoglalása, sem Csehszlovákia feldarabolása nem járt komoly következményekkel. Amikor 1939. szeptember 1-jén, a német-szovjet paktum utóhatásaként Gdanskban eldördültek az első lövések, a Nyugat csak egy »furcsa háborúig« jutott el. Így adtak negyedszer is zöld utat Hitlernek, azt gondolva, hogy Gdansk halála árán megvédhetik a saját életüket. A következő főváros, amelyet Hitler elfoglalt, Párizs volt, majd bombák zuhantak Londonra is. Csak akkor kiáltottak fel, hogy »Elég«, és »Ezt soha többé!«
Az európaiaknak ez az önző és rövidlátó politikája az agresszorral szemben nem ismétlődhet meg. Márpedig a világ legutóbbi fejleményei hasonlítanak az 1939-es év fejleményeire. Oroszország, az agresszor állam, elfoglalja a szomszédos ukrán területek egy részét, a Krímet. Putyin elnök hadserege és speciális egységei, inkognitóban, hadműveleteket folytatnak Ukrajnában, és olyan alakulatokat támogatnak, amelyek terrorizálják a lakosságot és invázióval fenyegetik.
Van azonban egy újdonság 1939-hez képest: az agresszornak sikerült maga mellé állítania politikusokat és üzletembereket, miközben nyugati partnerei még mindig az ő »emberarcúságában« hittek. A kialakult lobbi számos ország politikáját befolyásolja. »Russia first« (Oroszország mindenek előtt), sőt, »Russia only« (Csak Oroszország), mondták. Jelenleg ez összeomlott. Európának azonnal új Ostpolitikra (keleti politikára) van szüksége. És adjunk ki sürgős felhívást is polgárainknak és az európai államoknak címezve. (...)