A skótmintás szövet

„Olvastam egy álmélkodó magyar Facebook-bejegyzést: »Reggel óta várom, hogy Cameron azt mondja: Mi győztünk, úgyhogy mostantól a skótoknak kuss a neve, nemzeti együttműködés lesz és passz.« De sehol semmi bejelentés a fülkeforradalomról! Ehelyett Cameron miniszterelnök megszólította az elszakadásra szavazókat: »Hallunk titeket. Most van esélyünk, hogy változtassunk azon, ahogy eddig a briteket kormányozták…Meghallottuk Skócia hangját. Milliók hangját nem szabad semmibe vennünk.« Majd felhívta Alex Salmondot, és gratulált az erős és hatásos kampányhoz.

Vajon a mi köztársasági elnökeink viharos időkben szóltak-e úgy, mint most a királynő? »Skóciában és másutt ma sokakban erőteljes és ellentmondásos érzelmek dúlnak a családon belül, barátok és szomszédok közt is. De nincs kétségem afelől, hogy a szenvedélyeket tompítja majd mások érzéseinek tiszteletben tartása….Összeköt minket a Skócia iránt érzett szeretet.«

Ma sem gondolom, hogy a népszavazásokon rosszul voksoltam. De azt sajnálom, hogy nem mondtuk ki Cameron vagy a királynő szavait. Nem tudom, a másik oldalról elhangzanak-e valaha is a fájóan hiányzó mondatok. De mielőtt ábrándosan a nyakamba kerítenék egy skótmintás sálat, persze látom, hogy ott sem töretlen az idill. Az új skót miniszterelnök-jelölt ismét függetlenségi programmal indul, bár hozzáteszi: tudomásul veszi a népszavazás döntését. Az is kérdés, mit valósít meg Cameron a nagyobb autonómiáról szóló ígéreteiből. Aggasztó jel, hogy a fiatalok, a szegények, a munkanélküliek között az elszakadás-pártiak voltak többségben. Lesz még dolog a béke megőrzésében. De az első akadályt vették.”