Erre azt mondom, az iránya az kell, hogy legyen, hogy át kell értékelni a gyűrűn belül lévő teljes terület funkcióit, vissza kell adni a forgalmat az embereknek, és akkor marad majd hely mindenre: sétálásra, kerékpározásra, villamosközlekedésre és a szükséges mennyiségű gépjármű közlekedésére. Nincs önmagában kerékpárosközlekedés-megoldás. Nem lehet tehát a Nagykörúton sem megoldani így a dolgot.
A Kiskörútnál mégis sikerült. Végigjárták ezeket az ön szerint szükséges lépéseket?
Természetesen. Mindenki emlékezhet rá, ott hány gépjárműforgalmi sáv volt, és mennyi lett, milyenek lettek a járdák, bekerült a zöldövezet a közepére – és »mellesleg« kerékpársáv is van már. Ugye a Kiskörút is több szakaszból áll: Vámház körút, Múzeum körút, Károly körút. A Vámház körútnál kétszer két sáv volt, most kétszer egy sáv van, plusz egy biciklisáv, és megszűnt a parkolás. A Múzeum körúton nem merték ezt meglépni, maradt a kétszer két sáv, viszont elvették a parkolást. Mi a Múzeum körútit hibás megoldásnak tartottuk, azt mondtuk, hogy ott is el kellett volna venni egy-egy sávot a gépjárműforgalomtól, megtartani a parkolósávot, és kerékpársávot létrehozni. A Károly körúton, tehát az Astoriától a Bajcsyig már ez történt: csökkent a gépjárműsávok száma, nagy zöldfelületek és széles járdák jöttek létre, tipikus jó példája annak, hogy egy funkcióátértelmezés mit eredményez.”