Az ukrán helyzet nemzetközi jogi megítélése

„Ugyan még távol vagyunk attól, hogy a farkas és a bárány együtt legeljen, de a nemzetközi jogi szabályozásnak is köszönhetően az államok közötti (nyílt) erőszak a főszabályból egyre inkább kivétellé kezd válni, ami az államok döntő többsége számára egyértelműen előnyös. Éppen ezért nyugtalanító nemcsak a kelet-európai térség jövője, de a nemzetközi jogrend szempontjából is, hogy Oroszország – úgy tűnik – elfogadhatónak tartja a nemzetközi jog legalapvetőbb normájának félre tételét. A Krím-félsziget annektálása és orosz katonai erők megjelenése Délkelet-Ukrajnában azt mutatja, hogy a Putyin-kormányzat a nyílt katonai erőszakot is hajlandó alkalmazni a geopolitikai konfliktusok rendezése érdekében. Ebben a szituációban a nemzetközi közösségnek egységesen kellene elítélnie az orosz lépéseket és szükség esetén szankciókat bevezetni, különben az államok közötti erőszak tilalmának erodálódása véglegessé válhat.

A szankciók gazdasági hátrányai, vagy egy »etnikailag igazságos« határ megvonásának látszólag akár szimpatikus gondolata nem feledtetheti el velünk azt, hogy milyen hátrányokkal fenyeget a kiszámítható, minden államra egyformán kötelező jogi szabályozás megszűnése. Nem biztos, hogy vissza szeretnénk hozni a XIX. századi állapotokat, ami az erősebb államok korlátok nélküli beavatkozásaihoz vezethetne. Márpedig nem mindig az erősebb oldalán áll az igazság…

Nem gondolom ugyanakkor azt, hogy az ukrán válság kezelése pusztán a nemzetközi jog szabályainak betartásával rendeződhet. Az erőszak tilalmának betartása nem oldja meg az évtizedes (sőt inkább évszázados) konfliktusokat, azt csupán az érintett felek megállapodásával lehet rendezni. A nemzetközi jog nem csodaszer, ami megoldást kínál a világ problémáira, de legalább kijelöli azt a játékteret, amin belül békés úton rendezhetjük konfliktusainkat.”