Újra itt a vadnyugat: így befolyásolhatja a magyar választásokat Donald Trump döntése

A világ egy új korszakba lépett. Donald Trump új politikája Európát is érinti, ami az áprilisi választásokra is kihat.

Aki beleolvas Orbánnak az ELTE jogi karán írt szakdolgozatába (amit történetesen az elnyomó állam és a civil szféra viszonyáról írt), talán Orbánt is, de az Ökotárs és a kormány által szorongatott többi civil meghurcolásának sztoriját szinte bizonyosan jobban megérti majd.
„A mai kormány – legyünk egészen pontosak: a mai Orbán Viktor – elsősorban azokat a civileket szereti, akik a kormánytól kapott pénzen a kormányt segítik, mindenekelőtt az ideológiai hátország építésében. Ugyanakkor írásos bizonyítékunk van róla, hogy miniszterelnökünk a múltban még mást gondolt erről. Aki beleolvas az ELTE jogi karán írt szakdolgozatába (amit történetesen az elnyomó állam és a civil szféra viszonyáról írt), talán Orbánt is, de az Ökotárs és a kormány által szorongatott többi civil meghurcolásának sztoriját szinte bizonyosan jobban megérti majd.
»Minden társadalom szervezetében léteznek olyan intézményesített csatornák, amelyek funkcióik szerint a társadalomban kialakult igényeket, érdekeket közvetítik a döntéshozatali folyamatban közreműködők felé. A mozgalmak ebben a megközelítésben válságjelzők és válsághordozók lehetnek, ami feldolgozási, megújulási kényszer elé állítja a politikai intézményeket« – írja Orbán Viktor a rendszerváltás előestéjén. Szerinte két eset lehetséges: ha a politikai felépítmény megérti a társadalmi igényt, és hajlandó változ(tat)ni, akkor a civil mozgalom betöltötte a feladatát, hiszen a társadalmi igény politikai cselekvéssé változott. Ha viszont nem – utóbbi kifejezetten a zárt politikai struktúrákra, az egypártrendszerekre jellemző –, akkor nem fogja felszívni a változtatási szándékot, hiszen ezekben a rendszerekben nem a társadalom, hanem a párt mondja meg, hogy mire van igény. Ilyenkor a párt által választott megoldással szemben alternatívát megfogalmazó és azt a nyilvánosság elé táró civil mozgalom – Orbán szavaival – nem a válság jelzője, hanem »maga a testet öltött válság«, és a krízis nem a társadalmi probléma kezelésével, hanem a mozgalom eltakarításával ér véget.

Annak idején a dolgozatot olvasva valószínűleg százból százan azt gondolták, hogy Orbán Viktor erősen hisz a nyitott piacgazdaságban és a civilek politikakorrigáló szerepében. Most viszont úgy tűnik, hogy a tények (akkor és ma is) pontos értelmezéséből végül anakronisztikus konzekvenciát vont le: úgy döntött, hogy mégis inkább a zárt, civil kezdeményezésektől és kritikáktól mentes társadalmat preferálja, sőt megpróbálja rekonstruálni az európai díszletek között. Olyan civileket látni sem akar, akik a rendszer hibáival (a környezet pusztulásával, a szegénység növekedésével, a kirekesztés és a társadalmi szakadékok mélyülésével) szembesítik. A bábozók viszont bármikor jöhetnek egy buksisimogatásra.”