GFG a Centrális Erőtérben 3.: Plebejus demokrácia – az igazolás

„A plebejus demokrácia nem azért van kívül és túl a liberális demokrácián, mert ne lehetne liberális is. Willmoore Kendall, egy huszadi századi amerikai konzervatív szerint a liberálisok azt szeretnék elhitetni, hogy választani mindig csak két megoldásból lehet. Egy közösség nem lehet liberális is, mit ahogy egy nő sem lehet kicsit terhes. Egy közösség vagy liberális vagy diktatórikus. A plebejus demokrácia viszont azt feltételezi, hogy egy közösségnek más céljai is lehetnek, mint kizárólag a liberális elvek érvényre juttatása. Ilyen cél lehet saját fennmaradásának a biztosítása és saját igazságainak védelme. Ezek azonban nem absztrakt, hanem hús-vér emberek meggyőződései, érdekei és hitei, a numerikus többségé. Egy plebejus kormány tehát nem az absztrakt elvek, hanem a többség, az emberek mellé áll. A társadalom releváns csoportjait szervezi többséggé, tartja össze egy közösséggé. A többség érdekeit és igazságait védi és erősíti. Ezért konfliktusokat is kész vállalni bárkivel szemben, aki veszélyezteti a többség érdekeit és igazságait – a liberális demokrácia híveivel szemben is. Mert ez a helyes.

Így válik a plebejus demokráciában a többséggel szembemenő liberálisokból a mérsékelt középet veszélyeztető szélsőség. S így kerül a többségi elvet valló plebejus demokrácia mégis morális fölénybe a morális kizárólagosság elvét képviselő liberálissal szemben.

Mert, ami illiberális, attól még lehet érvényes és demokratikus – lehet, hogy éppen azért, mert kívül és túl van a kortárs liberalizmuson.”