Az abortuszra ítélt magzatokat anyjuk, apjuk, környezetük »véletlennek« vagy »balesetnek« tekinti, akik nem kívánatosak, nem jókor jöttek. Egy nő, aki megkeményíti a szívét, és eldönti, hogy elpusztítja magzatát, nyilván nem akar magába nézni, nem akarja kideríteni magában azt, hogy mindez miért is történik vele. Akik azonban egy kicsit is hajlandóak foglalkozni a lelkükben zajló folyamatokkal, meglepő eredményekre juthatnak.
A pszichológia ismeri a lelki áttetszőség fogalmát, ami azt jelenti, hogy a terhes nő egy különleges lelkiállapotba kerül, melynek eredményeképp szokatlanul könnyen hozzáfér a vele történt régmúlt eseményekhez. Könnyedén felidézi azokat az érzéseket, gondolatokat, melyek gyermekkorában történtek, akár még saját magzat- vagy csecsemőkori átéléseihez, élményeihez is hozzájuthat. Ebben a különleges időszakban ugyanis megszűnik a tudatosságnak az a gátja, ami a nem terhes emberekben automatikusan benne van.