A kerekasztal szegletei

„A huszonöt éve lezárult kerekasztal- tárgyalások azért játszottak dicstelen szerepet a magyar társadalom történetében, mert az ott szereplő elitek, ahelyett, hogy tisztázni igyekeztek volna az éppen kialakuló történelmi dráma lényegét, mindent megtettek annak érdekében, hogy meghamisítsák azt. Így aztán súlyos történelmi felelősség terheli őket azért, hogy az elmúlt negyedszázad nemcsak hogy felemelkedést nem hozott a magyarság döntő többsége számára, de anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi és szellemi értelemben még mélyebbre lökte. Az elit nagy részénél a szimpla tudatlanság volt a kudarc fő oka. A másik, kisebb résznél viszont sokkal inkább az alávalóság.

»Mindössze« azzal kellett volna szembesíteni a magyar társadalmat, hogy az éppen zajló átalakulás, mint az elmúlt évszázadok minden nagy tömegmozgalma, valójában »csinálva van«. Magyarán manipulatív módon hozták létre. A magát szocializmusnak nevező konstrukció, és az ő 1948-as „rendszerváltozása« például azért volt »csinálva«, hogy egy-két évtized alatt brutálisan felszámolja a szakrális paraszti társadalmat, a tőkét és a munkaerőt a falvak világából átszivattyúzza a városi ipari tömegtermelés rendszerébe, megteremtve ezzel a kapitalizmus alapjait. És hogy az, amit akkor, 1989-ben »rendszerváltozásnak« neveztek, nem más, mint az az aktus, amelynek során az egész »oda-visszaváltási« folyamatot vezérlő globális hatalmi struktúrák visszavezetik a térség népeit a saját közvetlen kifosztási övezetükbe. (Mérhetetlen cinizmussal szabadságnak, demokráciának, jólétnek titulálva ezt az addiginál is brutálisabb lepusztítást.)”