„Olvasom a Mandineren bizonyos »aristo« förmedvényét arról, hogy miért kell Marxnak eltűnnie a Közgáz aulájából: egyszerre pocskondiázza Marxot, a Rákosi-korszakot és a liberális reformereket, a »Dimitrov téri fiúkat«. Kétségtelen, Orbánék számára ugyanúgy gyűlöletes a szocialista tervgazdaság elméleti alapját adó marxizmus, mint a szocialista tervgazdaság felszámolását előkészítő liberális reformgondolkodás. Az előbbi azért, mert a kommunista múlt elutasítása számukra legitimációs hivatkozás, az utóbbi azért, mert a tervgazdaság bírálatát magukra vehetik, hiszen sok ponton annak a logikáját követik. Vajon hogyan lehetséges, hogy a Marxról elnevezett egyetemen szereztek tudást azok, akik a tervgazdaságot a hatvanas évektől kezdődően fokról-fokra felszámolták?
Igen, a gazdaságról és a társadalomról szóló tudásunk, melyet a Dimitrov téren belénk plántáltak, többek között a marxizmusból, a marxi politikai gazdaságtanból, a marxi »történelmi materializmusból« sarjadt. Ennek számos eleme, a szocialista tervgazdaság erre épülő modellje tévedésnek bizonyult, túljutottunk rajta. Megtanultuk, megértettük, azután azt is megértettük, hol volt benne a hiba, és ezt sem felejtettük el. (...)
A rektor úr téved. Marx nem a múlt. Marx a jelen. A tévedését ők képviselik. Nem egykor, de ma. Amiben igaza volt, a világnak azt a megközelítését, azt mi mindannyian, akik szemben állunk velük. Ott lenne ma is a helye Marxnak a Közgáz aulájában. Együtt a marxista Nagy Imrével, aki az elsők között értette meg, hogy mennyire veszélyes a voluntarizmus.”