Nemzetegyesítés hazaárusításokkal

Botrányt váltott ki az Index riportja, melynek állításai szerint szervezetten, hamis papírokkal tízezrek − főként ukránok, oroszok és szerbek − szereznek magyar állampolgárságot, magyarság és a nyelvtudás nélkül. A szervezettség és a nagyságrend elképesztőnek tűnik: a kormányzat részéről ezt cáfolták és perrel is fenyegetik az Indexet. De ha a leírt számoknak csak a töredéke is igaz, a kormánynak sürgősen el kéne gondolkodnia azon, hogyan orvosolják és akadályozzák meg a visszaéléseket.

Szeretném az elején leszögezni: az egyszerűsített honosítás alapjául szolgáló elv teljesen korrekt. Akinek magyarok a felmenői és tud magyarul, kapja meg különösebb macera nélkül a magyar állampolgárságot. Ez rendben is van, de az ördög persze a részletekben, a kérelmezési eljárásban rejlik: a járási vagy a kormányhivatalban kell egy ügyintéző előtt a nyelvtudást igazolni, és aztán már csak az eskütétel zajlik viszonylagos ellenőrzés mellett, aminek a szövegét akár magyar nyelvtudás nélkül is meg lehet tanulni. Persze még ezek az eljárási szabályok is rendben lennének, ha ki lehetne abból indulni, hogy be is tartják őket.

Lehet azt mondani, hogy minden törvényt meg lehet szegni és ki lehet kerülni, és ennyi erővel inkább ne is hozzon törvényeket a jogalkotó; mindenesetre arra azért törekedni kellene, hogy legalább olyan eljárási szabályokat ne alkossanak, amik gyakorlatilag felhívások a „táncra”.

*

Ennek ellenére az egyszerűsített honosítási eljárásban nagyon tág azoknak a hivatalnokoknak a köre, akiknél első körben a nyelvtudást igazolni kell, és – bár a visszaélésekről az Index cikke előtt is szállingóztak történetek – ezen kör szűkítését valahogy nem találta és nem találja most sem a jogalkotó fontosnak. Utóbb ugyan bevezették, hogy a megyei kormányhivatalokban is be lehet adni a kérelmet, de ettől még a járási vezetők hatásköre nem szűnt meg: vagyis még jobban kibővült az illetékesek köre.

Az Index cikkének megjelenése után a kormány részéről nem hangoztak el érdemi megnyugtató információk arról, hogy miként ellenőrzik a kérelmeket és hogyan akadályozzák meg a visszaéléseket. Egyszerűen annyit közöltek, hogy a portál és a cikk nyomán megszólaló ellenzéki pártok megint a határon túli magyarok ellen indítottak támadást a választási kampányban. Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár az Index cikkére úgy reagált: az Index „az egyéni tapasztalatok általánosítása és a gyakran alapot nélkülöző nagyságrendek valóságként történő bemutatásával kívánja” az egyszerűsített honosítást lejáratni”. Wetzel ugyanakkor a Magyar Hírlapnak adott interjújában elismerte, hogy történtek visszaélések: „az első hónapokban nagyon lelkes emberek érkeztek, akik régóta vágytak a magyar állampolgárságra. Később azonban fokozatosan feltűntek azok is, akik az uniós állampolgárság jelentette előnyökkel szerettek volna élni, s ehhez volt szükségük magyar állampolgárságra”. Wetzel azt is elismerte: „Csalások sorozata zajlik a szomszédos országokban, akár ezerszámra is, esetenként ügyvédek részvételével, s ez ellen legfeljebb annyit tehetünk, hogy minél alaposabban tájékoztatunk minden szóba jöhető nyelven, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy senki se dőljön be az önjelölt »közvetítőknek«.” Ugyanakkor Wetzel szerint a csaló közvetítők be se adják a kérelmeket, vagyis valójában nincsenek is kamu-magyar állampolgárok.

Ezekből a nyilatkozatokból nem igazán tudtuk meg, hogy akkor valójában hányadán is állunk a kettős állampolgárság körüli biznisszel, és mit tesz a kormány az ellen, hogy az oly fontosnak tartott kettős állampolgárság intézményével visszaéljenek a külhonban.

*

Hosszas érdeklődésünk után Samu Attila, a Belügyminisztérium sajtófőnöke adott válaszokat az egyszerűsített honosítás ellenőrzésével kapcsolatos kérdéseinkre. Szerinte az Index biztosan téved a nagyságrendben, és az is biztos, hogy nem szervezett keretek közt, hanem egyénileg folynak az ilyen csalások. Mint mondta, az eddig megindult 256 büntetőeljárásban összesen 1032 fő érintett. Ők viszont részben hivatalnokok vagy közvetítők: míg azt nem tudta megmondani a minisztériumi tisztviselő, hogy ebből az ezer főből hányan vannak azok, akik csalással szerezték az állampolgárságot.

Ezt azért lenne jó megtudni, mert egy egyszer megkent hivatalnok esetében nem zárható ki, hogy máskor sem állt ellen a megkenésnek. Ezért sem mindegy, hogy az ezerből egy hivatalnoknál vagy ötszáznál kell valamilyen „szorzóval” kalkulálni. És az eddig le nem bukott hivatalnokokról még nem is beszéltünk. Ugyanez áll a közvetítőkre is, akik valószínűleg nem egy embernek intézték el a papírokat: a belügy elismeri, hogy vannak közvetítők ebben a bizniszben, de azt mégis tagadja, hogy szervezett kereteken belül folyna a csalás. Akkor itt szemantikai vitát nyithatnánk a „szervezettség” szó jelentéséről is.

Arra a kérdésre, hogy terveznek-e külön munkacsoportot felállítani vagy rendkívüli ellenőrzést lefolytatni, Samu Attila egyértelmű nemmel válaszolt. Hogy miért nem? Erre nevetve csak annyit mondott, hogy egyáltalán nincs rá szükség. Azt is megkérdeztük, hogy mit gondol, mennyi lehet azon ilyen csalások száma, amik nem kerültek a hatóságok látókörébe. Ezt a számot Samu az ismertté vált esetek 5-10 százalékára saccolja a bűncselekmények felderítetlenségi statisztikái alapján: szerinte száz főnél nem lehet több érintett a felderítetlen esetekben.

A már folyamatban lévő büntetőeljárások hivatali visszaélés és vesztegetés, illetve annak elfogadása miatt indultak; és sok köztük a közokirat-hamisítás is, mivel az ügyek nagyjából 60 százalékában hamis papírokkal kérelmezik az állampolgárságot – mondta az Index cikkével egybehangzóan Samu.

Azt is megkérdeztük, hogy miként ellenőrzik a befutott kérelmeket: nyilván a papír alapján az már nem ellenőrizhető, hogy a delikvens tudott-e magyarul, viszont a körözési listákon végigfuttatják a kérelmezőket. Érdeklődésünkre Samu hozzátette: ha EU-n kívüli külföldi országban (például Ukrajnában, Oroszországban vagy Szerbiában) köröznek valakit, akkor az az adott ország belső jogától függ, hogy mikor rendelnek el nemzetközi körözést − jellemzően csak a súlyosabb bűncselekmények esetén, tehát ha valaki nincs rajta egy ilyen körözési listán, az önmagában még korántsem jelenti, hogy fehér mint a hó.

*

Az utólagos ellenőrzést firtató kérdésünkre Samu leszögezte, hogy nem lesz semmilyen plusz ellenőrzés a cikkben állítottak miatt, mert szerintük ez nem szükséges. Mint mondta, az eskütételeken szoktak ellenőrizni, és ott is lelepleztek már csalásokat: például, hogy valaki mást küldött el maga helyett. Azonban azt ők se tudják ellenőrizni, hogy a delikvensek csak bemagolták-e az eskü szövegét vagy értik is – ha csak nem beszélgetnek el mindegyikükkel.

Utólag csak akkor ellenőriznek, ha gyanús körülmények merülnek fel, de erről részleteket nem árult el. Mindenesetre csak remélni tudjuk, hogy az már gyanús és megér egy utánanézést, ha valaki egy korrupció miatt felelősségre vont hivatalnoknál kérelmezte az állampolgárságot. Samu szerint utólag egyébként is nagyon könnyű lebukni, hiszen az okmányokkal kapcsolatos ügyintézésnél vagy az útlevél átvételénél kiderül, ha valaki nem tud magyarul. Azon ellenvetésre, hogy ezt meghatalmazással (vagy adott esetben újabb kenőpénzzel) is el lehet intézni, nem tudott érdemi megnyugtató választ adni.

Samu leszögezte, hogy három esetben már meg is vonták az állampolgárságot olyan személyekről, akikről bebizonyosodott, hogy csalással szerezték, és az említett 250 ügy pedig folyamatban van. Azt nem tudtuk meg, hogy ez mennyi újabb állampolgárság-megvonást eredményezhet, hiszen a megkent tisztviselők születéssel szerezték az állampolgárságot, amit nem lehet elvenni, azt pedig ugyebár nem tudtuk meg, hogy az ezer érintettből valójában mennyi a csaló.

Az ügy kapcsán világosan látható: ha a kormánynak valóban fontos a kettős állampolgárság intézménye, akkor olyan garanciákat kellene beépítenie a kérelmezési folyamatba, amelyek tényleg kiszűrik a csalókat. Mert így a jövőben is konkrét hazaárusítások szennyezhetik be a határokon átívelő nemzetegyesítés eszméjét.