„Ami a hatékonyan működő állami közműszolgáltatót illeti, ez a kijelentés több mint problémás. A hatékonyság (leegyszerűsítve) azt jelenti, hogy adott erőforrások felhasználásával a lehető legtöbbet hozzuk ki a »helyzetből«. Még elméleti síkon is kérdéses, hogy egy köztulajdonban lévő vállalat képes-e a magántulajdonban lévő vállalatok hatékonysági szintjét elérni, hiszen ez utóbbi esetében a tulajdonos(ok) profitérdeke természetes ösztönzőként hajtja a vállalati menedzsmentet, hogy egyre alacsonyabb darabköltség mellett termeljen/szolgáltasson a vállalat. A profitmotívum nem pusztán a bevételek maximalizását, de a termelési költségek minimalizását is jelenti.
Az állami (köz)tulajdon esetében ugyanakkor eltűnik ez az ösztönző erő! Ez nem jelenti azt, hogy nem lenne előnyös az állami tulajdon, hiszen eltűnik a bevétel maximalizálásában való érdekeltség is, ami egy monopólium esetében például alacsonyabb értékesítési árat és ez által nagyobb fogyasztói jólétet eredményezhet. De ezzel együtt eltűnik a költséghatékonyságra való törekvés is! Könnyen megeshet, hogy miközben az alacsonyabb árak okán a fogyasztók jobban járnak, de a pazarló termelés miatt mégis társadalmi veszteség keletkezik. A költség oldali hatékonyság hiánya miatt ugyanis ezek a vállalatok gyakran veszteségesek, amely veszteséget aztán a tulajdonos állam kénytelen fedezni a közösből, vagyis az adófizetők forintjaiból. (...)
A jelenlegi magyar valóságban az az állítás, hogy egy állami közműszolgáltató (akár holding, akár nem) hatékonyabb működésre képes, mint a magántulajdonban lévő szolgáltatók, nos ez az állítás egyszerűen nem igaz. Ebből következően az sem igaz, hogy a hatékonyabb állami cégek majd alacsonyabb árakkal tudnak megjelenni a piacon és kényszerítik ki az árversenyben az általános árcsökkentést. Ezzel szemben az lehetséges, hogy az állami szolgáltatók képesek lesznek a jelenlegi piaci ár alatt kínálni szolgáltatásaikat, amennyiben működésük az adófizetők pénzéből évi párszor sok 10 milliárddal meg lesz támogatva. Az állami támogatás lehetővé teszi, hogy a piaci ár alá menjen a vállalat – ez éppen az eladási ár függetlenítését teszi lehetővé a termelési költségektől –, de ez a működésmód (alacsony ár + állami támogatás) nem jelent hatékonyságot. Sőt, nem jelenti fogyasztó jólét növekedését sem, hiszen az állami támogatás forrása az általunk, fogyasztók által befizetett adó.”