„Az eddig ismertté vált programok vágyakról, álmokról szólnak, arról egy hang sincsen, mit kezdenének a kialakult helyzettel, a kormányzati ellenszéllel. Nyilván szerzőik is úgy gondolják, hogy soha nem kell megpróbálkoznia végrehajtással, vagy már készen vannak a “Mi akartuk, de nem hagyták” típusú mentegetőzések.
Még mindig van idő megszervezni az egyetlen korrekt választ: a bojkottot.
Az én dilemmám tehát messze nem az: kire szavazzak? Pontosan tudom, hogy senkire. A Nemzeti Együttműködés Rendszerét csakis együtt nem működéssel lehet megváltoztatni. A kérdés számomra most a következő: el se menjek, vagy adjak le érvénytelen szavazatot? Az otthon maradással azt üzenném: nem kívánok a nekem juttatott látszatjoggal élni, nem kívánok választani, ha tökmindegy a végeredmény. Viszont így beleszámolnak majd a lusta, buta, gyáva népbe, el sem jut senkihez a tiltakozásom. Az érvénytelen szavazat üzenete az lehet: én ugyan öntudatos állampolgárként élnék a jogommal, de senki nem képviseli azt, amit én gondolok. De ez sem igaz, vannak jó programok. Tudnék én mit támogatni, ha volna értelme.
Egyik sem jó megoldás. Ki kéne találni egy olyan jelzést, amit a szavazólapon elhelyezve kifejezzük: tiltakozunk az illiberális demokrácia választási cirkusza ellen, bojkottáljuk a választást. Az üresen hagyott szavazólap visszaélésekre ad alkalmat. Az én javaslatom: szép nagy B betű néhány – ha nem is mind, de egynél több – jelölt melletti karikába. Azért több, mert egyet esetleg még szavazatként értékelnek. A B természetesen a bojkottot, az együttműködés megtagadását jelenti.”