Az egykori Moszkva századennyiért, mint amit Orbánék lenyomtak, tankokkal vonulna be
Lehet, még ezt is megérjük, és akkor lehet összevetni Brüsszelt és Moszkvát.
Mindenki elégedetlenkedik, hogy miért ezek vannak ott, miért nem adják át a helyüket az újaknak. Hát hol vannak az újak? Interjú.
„Sokan többet vártak el magától egy önkormányzati széknél.
2010 körül engem többször is a leghitelesebb és legnépszerűbb közéleti szereplőnek választottak meg, és lehet, hogy sokan abban a hitben ringatják magukat, hogy én még mindig ezt a státuszt képviselem, pedig ez a nyilvánosan megvallott álláspontom miatt megváltozott.
Nem érzi azt, hogy a baloldali szimpatizánsok azt remélik, hogy egy kellően népszerű ember most hozhat valami változást?
Valóban türelmetlenül várják, hogy jelentkezzék valaki, aki ennek a közösségnek a hangadója tudna lenni. Csak az a helyzet, hogy nem jelentkezik ilyen. Gyurcsány Ferencet is, másokat is sokan bírálták, hogy nem gondoskodtak politikai tudással rendelkező utódokról. Innen üzenem ezeknek a bírálóknak, hogy nagyon ritka az, amikor valaki valamilyen »politikus káderképző« után beugrik egy párt élére. Se Gyurcsány, se Orbán nem tanult politikusnak, és őket nem a saját pártjuk nevelte ki. Ők kopogtattak, dörömböltek, és azt mondták, hogy csinálni akarják – és csinálták. De most nincsenek hozzájuk hasonló fiatalok és ezért az emberek az ismertebb figurákba próbálnak kapaszkodni, ami szerintem tévedés. De addig, amíg ki nem nevelődik egy új Gyurcsány vagy egy új Orbán, addig tőlünk, ismertebb arcoktól pótcselekvés gyanánt azt várják, hogy helyettesítsük vagy pótoljuk őket. Valami hasonló történik egyébként a televízióban is, az én távozásomat ugyanis politikai ellenfeleim közül sokan azzal üdvözölték, hogy már nem foglalom el a fiatalok elől a helyet – csakhogy nem jöttek utánam a fiatalok. Talán Gundel Takács Gábor számít kivételnek.
De ő sem olyan fiatal. Nem hiszem, hogy rá gondoltak.
Te jó isten, nem mondja? Azért mégiscsak az újabb generációt képviseli. De valóban, az utána következő generáció hiányzik. Ugyanez vonatkozik a politikára is. Mindenki elégedetlenkedik, hogy miért ezek vannak ott, miért nem adják át a helyüket az újaknak. Hát hol vannak az újak? (...)
Az utódlás és megújulás egy markáns probléma az ellenzéki pártokon belül, szerintem ezzel nem lehet eleget foglalkozni.
Gondolja? De ha a teljesen beszűkített lehetőségekkel bíró, nem elfogultan kormánypárti média mással sem foglalkozik, mint a demokratikus ellenzék vezetőinek kritizálásával, akkor ez csak elriasztja a fiatalokat az ellenzéki politizálástól, és csak várhatjuk, hogy az új generáció kitermelje magából a maga vezető személyiségét.”