Fideszológia

„A Fideszben pedig különösen egyértelmű, hogy »nem lehet más a politika«. A hatalomra törő vagy azt megtartani akaró gépezetet pénzzel kell etetni, a jog nem egyformán érvényes »a mi kutyánk kölykeire« és az ellenfelekre, vazallus kezét nem engedjük el, csak ha nagyon muszáj, és akkor sem egészen.

Van azonban, akiről éppen a saját szövetségesei kezdik úgy érezni: túlmegy minden határon. Hogy aki őt vállalja, az a választóit és a saját tisztességét árulja el. Hogy a politika mégiscsak több a közpénzek enyves kezű elköltésénél.

Kiskunfélegyházán az az oldal, amelyik szembefordult Kapus Krisztián polgármesterrel, inkább az utóbbiak közül állt össze. Főként az ő csoportjuk munkájának eredménye, hogy Lezsák Sándor parlamenti választási eredményei a Fideszen belül az öt legjobb között voltak. Ők valamennyire beleláttak Kapus Krisztián helyi játszmáinak kártyáiba, és nem akartak vele még egy ciklust. (…)

A veterán Lezsák Sándor nyilván nem könnyen vállalta föl az óvatos döntést, hogy támogassa helyi szövetségeseit, akiknek rengeteget köszönhet, és ifjúkori önmagára is emlékeztethették. Ő jobban tudhatja a kívülállóknál, milyen az, ha valaki nincs velük, ezért elkezd nem lenni. Kikerül »a hatalom védte bensőségből«, és fél, hogy bosszút állnak, utánanyúlnak, elszívják előle a levegőt. Egyedül érzi ott kívül magát. De csak addig, míg kevesen vannak ott, akik »nincsenek«. Minél többen lesznek, annál könnyebben elhiszik, hogy Kapus Krisztián (és a hozzá hasonlókat választó Orbán Viktor) világán kívül is van élet.”