Kiskunfélegyházán az az oldal, amelyik szembefordult Kapus Krisztián polgármesterrel, inkább az utóbbiak közül állt össze. Főként az ő csoportjuk munkájának eredménye, hogy Lezsák Sándor parlamenti választási eredményei a Fideszen belül az öt legjobb között voltak. Ők valamennyire beleláttak Kapus Krisztián helyi játszmáinak kártyáiba, és nem akartak vele még egy ciklust. (…)
A veterán Lezsák Sándor nyilván nem könnyen vállalta föl az óvatos döntést, hogy támogassa helyi szövetségeseit, akiknek rengeteget köszönhet, és ifjúkori önmagára is emlékeztethették. Ő jobban tudhatja a kívülállóknál, milyen az, ha valaki nincs velük, ezért elkezd nem lenni. Kikerül »a hatalom védte bensőségből«, és fél, hogy bosszút állnak, utánanyúlnak, elszívják előle a levegőt. Egyedül érzi ott kívül magát. De csak addig, míg kevesen vannak ott, akik »nincsenek«. Minél többen lesznek, annál könnyebben elhiszik, hogy Kapus Krisztián (és a hozzá hasonlókat választó Orbán Viktor) világán kívül is van élet.”