Átalakuló egyensúlyok

„Ezek a kilátások nemcsak Szaúd-Arábiát, hanem az egyéb problémákkal is küszködő Oroszországot is nyugtalanítják. Ezért az elmúlt években Amerika egyik legbiztosabb szövetségeseként számon tartott Rijád éles fordulattal Moszkvához kezdett közeledni. A nyár elején Szocsiban találkozott Vlagyimir Putyinnal és orosz kollégájával a szaúdi külügyminiszter, majd alig egy hónap múlva Szergej Lavrov utazott Szaúd-Arábiába, ahol a külügyek irányításában meghatározó három legbefolyásosabb trónörökösjelölttel tárgyalt. Erre az aktivitásra az olajár 100 dollár felett tartása mellett okot adhatott a szíriai helyzet és a már említett iráni– amerikai közeledés is. Rijád már tavaly nyáron is alkut ajánlott Moszkvának, a hírszerzést irányító Bandar bin Szultan vizitjét azonban orosz részről annak ellenére látszólagos érdektelenség fogadta, hogy a vendég nemcsak komoly, 15 milliárd dolláros fegyverüzletet és kedvezményes hitelt ajánlott, de azt is, hogy nyomást gyakorol a Gazpromnak egyre több fejtörést okozó Katarra a cseppfolyósított földgáz európai exportja kérdésében.

Az ukrán válság nyomán lehűlt orosz–amerikai viszonyt látva mások mellett Rijád is lehetőséget látott Moszkva közelítésére. A korábban a Közel-Kelet több konfliktusának stabilizálásában is az Egyesült Államokkal együttműködő Oroszország most azt kockáztatja, hogy felborítva a jelenlegi egyensúlyt még inkább magára vonja Washington haragját. A Fehér Ház sokak szerint már az orosz közvetítés kiesésére készülve erősítette informális kapcsolatait Iránnal, a Hezbollahhal és Aszad rendszerével is.”