Elégtétel

„Nemrég jártam Geszten, a Tisza család kúriájában, amely két miniszterelnököt is adott a hazának: gróf Tisza Kálmánt és fiát, gróf Tisza Istvánt. (...)

Geszten a Tisza család emléke még ma is él – adakozó, a falu népének munkát adó, szociálisan érzékeny családnak ismerték őket –, de Piri néni, a helyi kocsmáros és élelmiszerboltos szerint a Geszt és a geszti kúria már soha nem fog a régi fényében ragyogni. A második világháború végén először a szovjet katonák fosztották ki, ami mozdítható volt, azt mind elvitték a kúriából. A hatalmas könyvtár jó részét elégették, és Tisza Domokos nevelője, Arany János nádtetős házát is felgyújtották. A következő nagy pusztítást a rendszerváltás utáni néhány tulajdonossá vált mohó vállalkozó okozta. Hagyták pusztulni a birtokot, az épületeket, istállókat, a hatalmas ősfás parkot. A kocsmárosné szerint a kúriában működő falusi iskola őrzi még valamennyire a múlt nagy politikai vitáinak színterét. 

Geszt csaknem 63 millió forintot kapott közmunkaprogramra, mégis alig mozdul valami a faluban – vélik jó néhányan a kocsma vendégei közül. Pedig ennyi pénzből háromszor fel lehetne építeni a falut, de a házakat itt megeszik az emberek. Beköltöznek, majd elkezdődik a bontás: előbb az ajtókat, az ablakokat, majd a cserepeket és végül a téglákat adják el.

Talán mégsem hiábavaló az a rengeteg pénz, a gesztiek és a környékbeliek legalább nem segélyből élnek, hanem dolgoznak. Aztán hátha megjön a kedvük a gazdálkodáshoz, és nem bontani, hanem építkezni kezdenek. Elégtétel ez is. És elégtétel az is, hogy az Orbán-kormány ismét felállította a Parlament előtt a ledöntött Tisza-szobrot, annak a miniszterelnöknek állíttatott emléket, aki hosszú ideig ellenezte az első világháborúba való belépésünket, akinek szeme előtt a gyarapítás, a gyarapodás állt, és aki az első áldozata volt az Oroszországból importál bolsevizmusnak, az erőszaknak. És elégtételt jelent(ett) a jobboldali, nemzeti érzelmű választók millióinak, hogy tavasszal másodszor is kétharmados győzelmet aratott a Fidesz–KDNP pártszövetség. Ez azt jelenti, hogy egy darabig vége van a baloldali, szocialista-liberális országot nyomorító, eladósító ámokfutásnak. A teljes örömöt, az igazi elégtételt persze az jelentené, ha az októberi önkormányzati választásokon Budapesten, Geszten és az ország legtöbb településén azok győznének, akik szívükön viselik szűkebb és egyben tágabb környezetük és persze az ország sorsát is. Ma Magyarországon ilyen erő egyedül a jobboldalon van. Akik ezt képviselik, azok nem mások, mint konzervatív, polgári, keresztény, nemzeti gondolkodású emberek. Ők már bizonyítottak.”