Pokolkutyák

„A jéghideg, minden emberségből kivetkőzött pokolhorda videón rögzíti, ahogy egy késsel lefejezi az amerikai tudósítót, Nyugaton pedig mindenki azonnal James Foley szülőjének, gyermekének, vagy magának Foleynak érzi magát. Következésképp fél, s nagyjából azt mondja: Atomot a rohadékoknak! Ez hallatszik a kocsmai beszélgetés szerepét átvevő internetes fórumokon, de a fősodratú médiában is. Öljük meg őket, folyjon a vérük a sivatagba!

Ez pedig ízig-vérig az Iszlám Állam által áhított cél, a szembenállás, a vérgőzös bosszúállás felmagasztalása. Az erőszak valóban démoni erő, akinek sok fegyver van a kezében, az elsüti, el akarja sütni, ha nem ér el megfelelő eredményt, még többet lő és robbant. Kemény katonák ülnek egy nagy teremben, s újabb és újabb csapásokról tárgyalnak. Irakról és Szíriáról beszéljünk múlt időben, mert nagy csatatérré változott a nemrég még stabil terület, s félő, hogy amit most látunk, az nagyon-nagyon hosszú időre meghatározza a térséget. (…)

Most az a kérdés, hogy miként lehet a szellemet visszagyömöszölni a palackba, s a pokolra küldeni az Iszlám Államot és elődeit, az embertelen embereket. Technológiai szempontból fölényben van a nyugati haderő, igaz, a másik oldalnál is ugyanazok a fegyverek vannak az elhibázott politika vagy szándékos rosszindulat folytán. Az viszont biztos, hogy a pokol kapuit egyre szélesebbre tárjuk, amikor Foley halála miatt esküszünk bosszút. A bosszú ide vezet, ahol most vagyunk.”