A Marx-szobor múltja és jelene

A Corvinus egyetemen lévő Marx-szobor körüli viták, különösen az egyik államtitkár és a mögötte álló politikai párt megnyilvánulásai sok tekintetben engem annak ellenére a hitvitákra és a szoborrombolókra emlékeztettek, hogy ez esetben nem effektív rombolásról van szó, hanem sajátos áthelyezésről a múltba. (...)

A politikai gazdaságtan tanszék vezetője javasolta, hogy a szobor a tudós, az alkotó és a tanító Marxot ábrázolja. Az ő ötlete »győzött«. Marx katedrán ült, egyik kezével előre mutatott, a másik kezében egy vaskos könyvet tartott, ami a feltételezések szerint fő közgazdasági műve, A tőke egyik kötete volt, amelynek jelentőségére éppen a legutóbbi világválság hívta fel ismét a figyelmet. A szobrász rajzai között több alternatíva is szerepelt, s végül közösen határoztak a végleges formáról. A közgáz 1959-ben felállított Marxa ebben az összefüggésben egyedi a világon létező több mint hatvan, közterületen található Marx-szobor között.

A forradalom utáni politikai helyzetben sem az egyetemen, sem pedig azon kívül mindez nem keltett feltűnést. Az oktatók és a hallgatók csendben tudomásul vették a jövevény érkezését, legfeljebb művészeti értékéről volt némi vita. Az egyetem életében és oktatási rendszerében nem a Marx-szobor szerepe vagy befolyása, hanem a világban zajló változások, a magyar politikai nyitás és a reformtörekvések hoztak jelentős fordulatokat. (...)

A Marx-szobor »áthelyezésében« nem annyira a »Corvinus« jelenével kapcsolatos indoklást tartom meghatározónak, megértve természetesen a rektor problémáit, hanem olyan új ideológiai törekvéseket és ezek következményeit, amelyek ha esetleg rátelepednek a felsőoktatási intézmények életére és működésére, akkor súlyos árat kell majd fizetnie nemcsak a közvetlenül érintetteknek, hanem az egész országnak. A Marx Károly közgazdasági egyetemnek annak idején 15 évet kellett küszködnie azért, hogy elkezdődhessen a nyitás egyébként több évtizedes folyamata.”