„De akkor mifenéért kell Charlie-nak most mégis mennie? Azért, a kiskrisztusát, mert tetszettünk nagyon beégni ezzel német megszállási emlékművel. Elterelés folyik, egy szobor ide-oda pakolgatásával látszólag, alkalmasint annál jóval nemtelenebb módszerrel. A játék egészen konkrétan a Szabadság téren tiltakozók diszkreditálására megy ki, amihez a zseniális (értsd: fideszzseniális = aljas disznó) értelmi szerző abban találta meg az apropót, hogy Magyar Fruzsina a Facebook-oldalán egyszer megosztott egy hivatkozást, ami a Marx-szobor eltávolítása ellen tiltakozott – ennyi elég is ma Magyarországon, hogy ne számíts rendes embernek. Hozza is a Magyar Nemzet menetrend szerint címlapján: »A tolerancia híveit most nem sérti a nyílt antiszemitizmus«.
Nem maradt más – Hogyan tovább, Szabadság tér? Magyarul, aki az Orbán-Párkányi Raab alkotópáros emlékműve ellen tiltakoznak, azoknak nem az üzenete fáj, az tudniillik, hogy nem ismerjük be egy istennek sem, hogy bántottunk benneteket, vagy bántottunk bárkit is (lásd még: innen cigányt dehogy vittek el). Hanem az fáj nekik, hogy nem ők vannak hatalmon, nem ők mondhatják meg, hogy melyik a szép szobor és melyik a csúf szobor, ki emlékezhet kire, s ki nem, s ki a Nemzeti Színház igazgatója és ki nem az.”