Magyar érdek és külpolitika

„A magyar kormányfő ellenben azt mondja, hogy erről tárgyalni kell Moszkvával, és együtt cselekedni az unión belül azokkal, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mert hasonló helyzetben vannak. »Az ideológiai központú külpolitikai vonalvezetést a félnótás országok számára találták ki az okos országok« – figyelmeztetett Orbán, emlékeztetve, hogy az Egyesült Államok a költségvetési hiánya tekintélyes részét Kínával finanszíroztatja, és »egypercnyi skrupulusa« sincs emiatt. Az Együtt–PM közleményírói azonnal magukhoz is kaptak erre, hiszen a »szent tehénről« mondták ki, hogy nem mindenben fantasztikus és tökéletes. Ráadásul felvetették azt, hogy amit nekik szabad, az talán másoknál sem lépi át a demokrácia és a nyugati elkötelezettség határait. A miniszterelnök ezenkívül ki merte mondani, hogy az uniós bevándorlási politika úgy, ahogy van elhibázott, s Magyarország zárva tartja kapuit. Lehet erről a kérdésről sokat széplelkűsködni, de talán érdemes megmaradni a realitásoknál. A bevándorló, a vendégmunkás addig kellett Nyugat-Európának, amíg dübörgött a gazdaság és a helyi melósnak már büdös volt, hogy taxisofőr, kukás, pincér vagy éppen takarítónő legyen. Kellett a szerb, török, kurd, indiai, pakisztáni és észak-afrikai munkaerő. Ma más a helyzet. Munka már nincs, integrálni meg nem sikerült ezeket az embereket, a szép liberális programok nem a beilleszkedést segítették, hanem egybefüggő, tökéletesen más értékrendet és kultúrát képviselő enklávékat hoztak létre. Lehet valamelyik skandináv országban muzulmán miniszter, attól még a muzulmán »gettóban« nincs kilátás az életre és remény az egymás mellett élésre az őslakosokkal. Ha máson nem, azon érdemes elgondolkodni, hogy a mérhetetlenül demokratikus jóléti Angliából miért megy el vagy másfélezer fiatal Irakba terroristának?

»Sunnyogással semmilyen eredményt nem fogunk elérni« – hangsúlyozta Orbán, megsértve egy újabb »demokrata« külpolitikai krédót. Pedig a tegnap vázolt magyar külpolitikai koncepció semmi olyat nem tartalmaz, amit ne kellett volna már eddig is tartalmaznia. Semmi olyat, amit nem adna utasításba bármely, magát függetlennek tekintő ország kormánya. Ez egyszerűen nemzeti érdek melletti külpolitika.”