Videoüzenetek

„Az amerikaiak és szövetségeseik eddig is lényegében ugyanazt mondták, amit most is: egyrészt elítélték a barbár mészárlást, általánosságban kijelentve, hogy ezt egyetlen vallás sem indokolhatja, másrészt megpróbálták megfélemlíteni szavakkal, és tettekkel a terroristákat. Csakhogy mindez eddig – mint a tények bizonyítják – nem járt eredménnyel. Az európai és amerikai emberek szemében elfogadhatatlan kegyetlenkedések az iszlám szélsőségesek számára nemcsak elfogadhatónak, hanem egyenesen inspirálónak, újabb kegyetlenkedésre ösztönzőnek bizonyultak, továbbra is az elkövetők vallási meggyőződésével indokolva azt. A megfélemlítés sem volt eredményes. A katonai megtorlás, és annak kapcsán akár életük elvesztésének, vagy egy esetleges (sokkal kevésbé valószínű) jogi felelősségre vonásnak, és az annak során kiszabott büntetésnek a lehetősége láthatóan egyáltalán nem tartja vissza a terroristákat. Akár harci cselekmények során vesztenék életüket, akár valamilyen büntetést szabnának ki rájuk, mindenképpen a hitükért harcoló hősnek tartanák magukat, akire mennyei jutalmak várnak. Mindezt persze eddig is tudtuk, mégis úgy tűnik, hogy a nyugati vezetők nem tanultak az eddigi reakcióik eredménytelenségből, és lényegében ugyanazokkal a kommunikációs módszerekkel, és katonai válasszal próbálkoznak, amikkel már eddig is kudarcot vallottak.

De mit lehetne, mit kellene a továbbiakban másként tenni?

Az iszlám szélsőségeseket csak akkor lehetne megállítani, ha azt az erőt sikerülne megfékezni, ami arra készteti őket, hogy akár életük feláldozása árán is kövessenek el brutális gyilkosságokat, és vég nélkül folytassák a terrorcselekményeket mindenki ellen, aki nem tartozik közéjük. A gyilkosságok és tömegmészárlások elkövetői saját vallási meggyőződésük alapján cselekszenek, ezért csak akkor volna esély arra, hogy ettől el lehessen tántorítani őket, ha ebben a meggyőződésükben lehetne valamilyen változást elérni.”