„Orbánék gazdaságpolitikai látványpékségének legnagyobb pogácsái a multikkal kötött stratégiai megállapodások voltak. Főként ezektől a finom falatoktól várták a gazdaág felvirágoztatását és az egymillió új munkahely többségét. Mára azonban tisztán látszik, hogy ezek a pogácsák korántsem olyan ízletesek, mint ahogyan elsőre tűntek, ráadásul csak néhány szerencsésnek jut belőlük.
Az adatok azt mutatják, hogy a gazdasági szabadságharc nem fér meg egy csárdában a multinacionális nagytőkével való bratyizással és annak szervilis kiszolgálásával. Ugyanaz a globális pénzszivattyú működik most is, mint 2010 előtt, csak most nemzeti színűre festették a csapot - de nem zárták el, még csak nem is csavartak rajta nagyot.
A stratégiai megállapodások egy-két kivételtől eltekintve, valójában nem többek ócska PR fogásnál, ezektől illúzió bármiféle komolyabb fellendülést várni. Lassan ideje lenne talán kiutat keresni ebből a zsákutcából, továbbá egyszer és mindenkorra bezárni a százmilliárdokból fenntartott drága gazdaságpolitikai látványpékséget.”