Lehet-e sikeres Orbán illiberális demokráciája?

„Amerikában az évfolyamtársaim többsége kínai volt. Emlékszem egyszer valamikor fél három körül jutott eszembe, hogy írnék egy emailt a szüleimnek (ekkor még az internet csak nyomaiban létezett, valamiféle NSFNET backbone része volt az egyetemünk), és amikor felértem a hetedik emeletre, azt láttam, hogy a szobák előtt elektromos rizsfőző edények állnak. Tucatnyian dolgoztak a kínai társaim közül. Egyikük, egy nagyon szerény, nálam jóval idősebb fiú, nemrég világhírűvé vált az ikerprímszám-sejtéssel kapcsolatos eredménye miatt. Kína óriási sikere mögött a kínai emberek szorgalma és tehetsége áll, és egy velejéig antidemokratikus, de ugyanakkor mélyen meritokratikus állam, amelyik számunkra szinte felfoghatatlan módon épít a tehetséges és szorgalmas polgáraira. (…)

Orbán államában nincsenek rizsfőző gépek a folyosókon, nincs rá szükség. Orbán nem Harvardot, MIT-t, Oxford-ot végzett elitet akar, hanem fricztamás szerű idiótákat. Ez egy provinciálisan tekintélyelvű rendszer, alacsony horizonttal és hozzáadott értékkel.

Orbán nem akarja a kínai, szingapúri utat választani. Orbán nacionalizmusából teljesen hiányzik a »gloire«. Orbán Nemzeti Közszolgálati Egyetemén komplett hülyék vezethetnek tanszéket, dilis kóklerek adnak neki tanácsot, szavait nagyon buta (de legalább rettenetesen aljas) emberek interpretálják az állami/félállami sajtóban.

Orbán államában semmi sem grandiózus, ez nem egy illiberálisan erős, hanem egy szánalmasan erőszakos állam.

Orbánnak van elvi lehetősége arra, hogy egy sikeres, meritokratikus, autoriter államot építsen. Csak semmi sem mutat rá, hogy valóban erre készül.”