Bringás különvélemény

„Szenvedélyes bringás vagyok, szinte minden nap nyeregbe ülök, kivéve azokat a téli napokat, amikor jeges, vagy havas a pálya. Ha csak tehetem, Brüsszelben és Budapesten is elsősorban biciklivel közlekedem. Különösen szeretek késő este kerekezni, amikor elcsendesül a forgalom, és a város lágy, érzéki arcát mutatja. Ma már bevallhatom, hogy ilyenkor általában van bennem némi szesz: de a hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy éppen ezért óvatosabban tekerek. Bár tudom, hogy a törvény nem tudása nem mentesít a büntetés alól, de a 2010-es évek elejéig mindezt az ártatlanság tudatában tettem. Fogalmam sem volt róla, hogy a biciklisekre is a zéró tolerancia vonatkozik, s még kevésbé arról, hogy őket is meg lehet szondáztatni. Ilyesmiről addig nem is hallottam, és bringás ismerőseimet most utólag végigkérdezve bátran állíthatom, hogy mások is így voltak vele.

A szondáztatás akkor kezdődött, amikor 2010 után az Orbán-kormány a kaszárnya-stílusban végrehajtott »rendcsinálás« jegyében drákói módon megszigorította a szabálysértések büntetését. Ekkor indult meg a kerékpárosok vegzálása és a sok tízezer forintos büntetések kiszabása is. Előkerült a szonda, és egy-két fröccsért, korsó sörért is brutális pénzbüntetések repkedtek a levegőben. Mi Pesten úgy gondoltuk, hogy ez a gyakorlat elsősorban a romkocsmákból, bulikból, a Sziget fesztiválról haza tekerő fiatalokat (és a magamfajta kevésbé fiatalokat) célozza meg. Azt az urbánus réteget, amely vélhetően ellenzéki érzelmű. Aztán híre jött annak, hogy falun viszont a szegény embereket, nagyobbrészt cigányokat vegzálják - ahogy mondani szokták, szívatják - a rendőrök, s nekik egy-két havi összjövedelmükbe is kerülhet a büntetés. Ezt az Orbán-rezsim szegény- és romaellenes politikája részének tudtuk be. De úgy tetszik, valahol homok került a gépezetbe, s a rendőrök azokat a "derék gazdákat" is büntetni kezdték, akiknek a rendszer amúgy igyekszik a kedvében járni. Szerény becslésem szerint több százezren vannak, akik egy balatoni nyaralás, szüret, esti focizás alkalmából pontosan azért veszik elő a kerékpárt, hogy a jogosítvány veszélyeztetése nélkül megihassanak egy-két pohár sört, vagy bort. Nyilván ez a réteg az, amelynek panaszai eljutottak a miniszterelnökig is.

Így az Orbán-kormány önmagát korrigálta, amikor lényegében helyreállította a 2010 előtti állapotot, kiegészítve azzal, hogy a korábbi hallgatólagos toleranciát kormányrendeletben erősítette meg. Immár a kerékpárosok felelősségére bízva, hogy mennyi alkoholt fogyasztanak. Őszintén nem értem azt a felháborodást, amelyet ez az intézkedés az ellenzéki és független média egy részében kiváltott. Természetesen helyesebb lett volna előbb társadalmi vitát rendezni a kérdésről, esetleg véralkoholszinthez kötni a megengedhető alkoholfogyasztás határát. De a kerékpárosoktól megkövetelt zéró tolerancia valóban abszurd és életidegen gyakorlat volt.”