A kétféle liberalizmus

„A miniszterelnök beszédének fő célja a tábor megerősítése, a közös valóságértelmezés megteremtése. Ebben Orbán Viktor azt a tehetségét villantotta fel, ami őt 25 éve a politikai mezőny fölé emeli. Ennek a tehetségnek a lényege, hogy kortársainál jobban érti, és jobban ki tudja használni a közhangulatot. Az 1989-es beszédében is ő tudta a legjobban eltalálni azt, amit az emberek hallani akartak. 1994-ben ugyan tett egy kísérletet arra, hogy szembemenjen a közhangulattal, de ennek majdnem végzetes választási vereség lett a következménye. Azóta nem követi el ezt a hibát, nem akarja ő irányítani a társadalmat, hanem meglovagolja a közhangulatot. Jelenleg a magyar választók talán a legcsalódottabbak Európában. Orbán ennek a csalódásnak a szócsöve.

(...)

Volt olyan elemző, aki szerint Orbán Viktor a liberalizmust bíráló beszédet mondott. Ha azt mondott volna, nem lenne ekkora probléma. A liberalizmus mint ideológiai irányzat joggal lehet vita tárgya. Vitatható a liberalizmus erkölcsi világképe, emberképe, társadalomképe stb. Lehetne vitatkozni azon is, hogy a toleranciát hirdető liberalizmus a saját erkölcsi értékrendjét milyen elképesztő intoleranciával próbálja rákényszeríteni a társadalom többségére. Lehet vitatkozni azzal, hogy a liberalizmus hogyan viszonyul olyan társadalmi közösségekhez, mint a család, a vallási vagy a nemzeti közösségek. Ezekben a kérdésekben, azt hiszem, hogy az én álláspontom közelebb áll a kormánypártok álláspontjához, mint az ellenzékéhez.

Más a helyzet a liberális jogállam kérdésében. Nem véletlen, hogy a civilizált világ valóban sikeres részén a konzervatív, kereszténydemokrata vagy keresztényszocialista politikusok is elfogadják a liberális jogállam, a liberális demokrácia alapvetéseit. Tehát azok a politikusok, akik konzervatív erkölcsi alapon állnak, konzervatív módon gondolkodnak a nemzetről, az egyházról és azok társadalmi szerepéről, és akik éles vitában állnak a liberálisokkal például az abortusz, az azonos neműek házassága vagy a drogliberalizáció ügyében, mégis elfogadják a liberalizmus tanítását az egyént megillető alapvető jogokról, illetve az állam »fékek és ellensúlyok rendszerére épülő« felépítéséről.”