Egy baj, száz bolond

„Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) hét évvel ezelőtti bezárása valódi hungarikum, hogy a klasszikust, az akkoriban miniszterelnökként regnáló Gyurcsány Ferencet idézzük: Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált. Megtoldhatjuk ezt még azzal, hogy nem csupán az öreg kontinensen, de a bolygón sem, még az egyenlítői banánköztársaságok vezetői sem engedhetik meg maguknak, hogy ne tartsanak fenn egy pszichiátriai intézményt a rászorulók részére.

Látható, hogy az OPNI-ból kikerült emberek ellátatlansága beláthatatlan következményekkel, tragédiákkal járhat. Miért? Mert nekik nincs betegségérzetük, nem tudják magukról, hogy őrültek. Ezt szakembereknek kell megállapítaniuk, és nekik kell kezelniük, nem pedig az utcát járó szociális munkásoknak, akik szinte tehetetlenek az ügyben.(...)

Az OPNI története már csak azért is hungarikum, mert bár a polgári kabinet az idén újrázott, és már második ciklusát tölti, az egykori Sárga Ház kiváltására, pótlására semmilyen olyan intézkedés nem született, amelyről a szakma vagy a sajtó akárcsak hallomásból értesülhetett volna. Kevés ma már azt felemlegetni, hogy Gyurcsány és ámokfutó egészségügyi minisztere soha el nem évülő, dicstelen hírnevet szerzett az OPNI bezárásával. Ők és elv(telen)társaik sok mindent megtettek, amit aztán a polgári kormánynak kellett, kell rendbe hoznia. Ezek közé tartozik az is, hogy létrehozzon egy olyan intézetet, ahol az A. Áronhoz hasonló embereket szakszerűen és eredményesen lehet kezelni. S nem holnap, hanem »tegnap«. Ebben az ügyben már nem szabad az elmúlt nyolc évre hivatkozni, a polgári kormánynak meg kell mutatnia, hogy a szocialista-liberális kabinetek szerencsétlenkedése után ezen a téren is az építkezés, a helyreállítás időszaka következik.”