Sokáig féltem S-től

„Megkönnyebbült, mikor a történet a nyilvánosság elé került és elindult a maga útján, vagy ellenkezőleg, inkább feszültebbé, még sebezhetőbbé tette ez az új helyzet?

Igazi megkönnyebbülésről nem tudok beszélni. Még. Túl kevés idő telt el ugyanis a cikk megjelenése óta. Az első napokban volt bennem egyfajta eufória, hogy végre »mindenki« megtudhatja azt, ami eddig titok volt, vagy csak nagyon kevesen tudtak róla biztosat. De aztán jött a magány: elkezdett zavarni, hogy miért értékeli más máshogyan a történteket, amelyeknek az én fejemben csak egyfajta értelmezése létezett. Ez nyilván objektíve nem igaz, de ez az érzés mégis beleette magát az agyamba. És az is fájt, hogy mások hogyan képesek a régi szép emlékeiket is megosztani egymással a fórumokon, az S-ügy kapcsán. De muszáj volt túllendülni ezen a magányon, és ez sikerült is, azt hiszem. Legalábbis remélem.

Beszélt azóta S-sel? Volt olyan helyzet, amikor szemtől szemben is el tudta neki mondani, mi történt Önben és a társaiban ezeken a »nyaraltatásokon« vagy az iskola utáni »szeánszokon«?

Nem beszéltem vele azóta. Kerültem, hogy szemtől szemben legyek vele. Sokáig képtelen lettem volna beszélni vele, most meg már nem látom értelmét.

Felejtés követte ezt az időszakot vagy feldolgozás? A családokban hogyan élt tovább?

Valójában nem volt feldolgozás, emlékeim szerint otthon sem igazán beszéltünk erről. Nem küldtek pszichológushoz, de ez a ’80-as évek végén nyilván nem úgy működött, mint most. Amikor felnőtt lettem, arra jutottam, hogy muszáj beszélnem a történtekről, mert az segíthet a feldolgozásban. Soha nem ment ki a fejemből, ami történt, képtelen voltam felejteni, képtelen voltam megbocsátani azt, amit S. tett velem és a többiekkel. Nem pusztán a szexuális közeledésről beszéltek, hanem a behálózásról, a kegy rafinált osztogatásáról, a magához láncolásról. A hozzám közel állók nagyon régóta tudják, hogy mit éltem át. Soha nem szégyelltem, hogy áldozat lettem, erősebb volt bennem a remény, hogy a kibeszélés enyhíti a soha el nem múló rossz érzést a történtekkel kapcsolatban. A cikk megjelenése óta pedig folyamatosan beszélünk a családdal és a barátokkal az ügyről, ők minden rezdülésemet ismerik, és nagyon sok erőt ad, hogy mellettem állnak.”